22. Jottie

Sziasztok! Itt az új rész :DDDD
Azért figyelitek ezt a gyorsaságot, ugye? :D
Mindenesetre úgy tűnik visszajött az ihletem Kukutyinból! :D
Hál' Istennek, mert már eléggé hiányzott
Remélem tetszeni fog a rész!
Viszont van egy kis problémám...
Nincsen gépem, úgyhogy nem tudom megosztogatni, hogy új rész van, így csak azokhoz jut el a hír (hogy új rész van), akik ránéznek a blogra. EZÉRT nagyon szépen megkérném azokat, akik látják, hogy új rész van azok osszák meg facebookon a megfelelő csoportokban
És lehetőleg azt is, hogy a következő rész holnap délután 3 és 4 között varázsolom fel :D

*Jottie=Josh és Lottie shipper neve

Miután visszamentem Louishoz, immáron törölközővel körbe kötve, nem nagyon beszéltünk. Pár szónál legalábbis nem többet, mivel megjelent Harry és Eve, hogy legkésőbb délben indulnunk kell. Így hát, Louis egy kávé és egy reggeli után visszakocsikázott a hotelhez.
Harry elmosogatott, Eve igyekezett rendet rakni a lakásban, csak úgy általánosan, én elpakoltam a saját ruháim, és a mosogatás után Harry is összebabrálta valahogy a ruháikat Eve-vel.

Kb. 10 percet vártunk, mire sikeresen elbúcsúztunk Perrietől aki most Skóciába repül, a koncertjeik miatt, és Evetől, aki pedig a családjához repül nemtudommelyik országba. Mikor végre elbúcsúztak, és Perrie és Eve is felszállt, sikerült volna elindulnunk, de ez nem lett ilyen egyszerű, mert összefutottunk Hope-pal.
- Hope?! - ráncolta a homlokát Lottie. Ez a jelenet már jobban izgatott, szóval kivettem a fülemből a fülest.
- Lottie!! - sikított fel a lány vigyorogva, és átölelte őt.
- Szia! - köszöntünk mindannyian, és megölelgettük.
- Mit keresel itt? Nem mintha nem örülnénk neked, csak... - magyarázta Niall vigyorogva.
- Nagyon rosszul csinálod - veregette meg Niall hátát vigyorogva Liam, mire a srác paradicsomig pirult és megbokszolta Liamet, mire mindnyájan jóizűen kinevettük
Még ő maga is nevetett.
- Merre mentek?
- New York - nézett rá Zayn mosolyogva.
- Uuu, figyi, mehetnék veletek? Onnan már nincs olyan messze Sitka, hamarabb odaérek, mint busszal
- Ne szórakozz, persze, hogy jöhetsz - vigyorgott Niall. Így végülis beültünk a turnébuszba, és el is indultunk, annak ellenére, hogy azt hittem, ez soha nem következik be.
- Csak én halok éhen? - kérdeztem egy pillanatra abbahagyva Lottie körmének a festését, mert a busz nagyot ugrott. Picit rázosabb úton haladtunk. Mind alig vártuk, hogy az autópályára érjünk.
- Nem, én is - vágta rá egyszerre Hope és Niall.
- Nincs semmi kajánk - nézelődött a hűtőbe Liam.
- Hogy lenne, ha soha nem vásároltok? - motyogtam fejcsóválva.
- Én beérem egy KFC-vel. - vigyorgott Niall.
- Beéred? Tudjuk, hogy az minden vágyad - legyintett nevetve Zayn.
- Megyek, szólok, hogy álljunk meg a következőnél. - ment el Harry.
-  Semmi innivalónk sincs?
- Tessék - dobott oda nekem Louis egy kis kartondobozos gyümölcslét.
- Ez most komoly? Ennyi itallal és egy KFC-s kajával húzzam ki egy teljes napig? Legalább víz lenne! Ti sose néztetek Bear Grillst?- Hope felnevetett.
- Várjatok, én négy-öt napos utazásra készültem úgyhogy van nálam néhány üveg víz. - rakosgatott ki vagy 60 2 literes flakont.
- Na, látjátok! Egy épp elméjű ember is van köztünk! - vigyorogtam Hopera - Rajtam kívül, persze - tettem hozzá nevetve
- Azért a bátyád is írd fel a listára - vigyorgott visszatérve Harry.
- Naaa, az kéne még! Levinnéd a színvonalunk, mellesleg elég rendesen - Lottie utolsó festetlen körmét festettem ki.
- Kösz - morogta Harry mosolyogva.
- Kész - csaptam össze a tenyerem
- Kösz - ölelt meg Lottie.
- Nincs mit - vontam vállat, kaptam még egy puszit Lottie-tól, aztán a telefonjáért nyúlt és nála se kép, se hang.
Besaccolva egy óra múlva találtunk egy KFC-t, amit hatalmas örömmel fogadtunk (mi és a gyomraink is).
- Aahw, de jó illat van - szipantgatott gyakran a levegőbe Zayn, mire röhöghetnékem lett.
- Ó, én rajongószagot is érzek - vigyorgott Hope egy ikerpárra mutatva, akik tetőtől talpig One Direction-ös dolgokba bújtak. Esküszöm, durva volt...
- Nincs időnk autogrammot osztogatni - húzta vissza Josh és Sandy Niallt és Liamet.
- Éhen halunk, és még rengeteg idő, mire New Yorkba érünk. - felsóhajtottak. Tudták, hogy igazuk van. A pulthoz sétáltunk.
- Oké, ki mit kér? Én fizetek - vigyorgott Louis. Aztán mikor mind a 10-en elmondtuk, hogy mi kell, összetoltunk 3 asztalt és körbe ültük a 3 fiúra várva akik hozták tálcán a kaját. Amint mind megkaptuk csend lett az asztalainknál, és csak a csámcsogásunk hallatszott.
Mielőtt mindenki befejezte volna a kaját, Lottie megszólalt.
- Mondanunk kell valamit - mondta halkan, mégis magabiztossággal a hangjában. Josh kezét szorongatta az asztalon. Ekkor nekem már kezdett összeállni a kép, a többieknek kevésbé.
-  Oké - motyogta Josh - Szóval én... vagyis mi... A fenébe is, nem tudok beszélni - Josh felsóhajtott és nemes egyszerűséggel megcsókolta Lottiet. Elsőként Lottie arcára ült ki a vigyor, miközben visszacsókolta Josht és átkarolta a nyakát, majd Hopéra, az enyémre, Sandyére, Liamére, Zaynére, Harryére, Niallére és Jonéra. Szép lassan mindenkinek leesett a dolog.
Louis arcára néztem, aki elvakult a dühtől.
- Gyönyörű vallomás volt - nevetett fel Hope.
- Várjátok.... Mégis mióta? - nézett nagy kerek szemekkel Niall.
- Lottie! A buszba! Most! - állt fel Louis olyan hirtelen, hogy a széke hátralendült, és már el is tűnt.
- Louis! - kiabáltam utána - Nyugodj le! - felpattantam - Maradj, egy pillanat - néztem Lottiera és Louis után rohantam.
- Hé, Louis nyugodj meg! - rontottam be a busz nappalijába. Elképesztően ideges volt, csodáltam, hogy nem veri a falat... - Könyörgöm! Állj már meg! - kiáltottam elé állva, mire Louis megállt, és magához ölelt. Átkaroltam a nyakát.
- Mit gondoltál? - kérdeztem halkan, pár perc múlva, mikor úgy éreztem kellőképpen lenyugodott.
- Nem bízom Joshban. Ő mindig... mindig is nagy nőcsábász volt, és ha... ha képes megbántani a húgomat, akkor... akkor átrendezem a képét - jelentette ki idegességgel a hangjában.
- Ha megbántja, akkor segítek benne - néztem rá, mire halvány mosolyra húzta a száját - De addig is meg kell bíznod benne, nem mentheted meg mindentől. A saját bőrén tanulja meg igazán az ember, hogyan tudja elkerülni a hibákat. Nem dönthetsz helyette, nem viselheted el helyette a fájdalmait. Azt se tudhatod, hogy Josh mit érez. Hagyd, hogy rendezzék a dolgaikat, nem vagy az apukája, nem szólhatsz bele. Őszíntén szólva az apukáknak sincs joga beleszólni - vontam meg a vállam - Jaj, mosolyogj már, borzalmasan áll ez a torzszülött arckifejezés - vigyorogtam rá.
- Kösz G - mosolyodott el és a vállámba fúrta a fejét, mire eltoltam magamtól.
- Bocs... - motyogtam - Na, szóval, akkor most tűnés bocsánatot kérni! - vágtam rá azonnal és kifele indultam megzavaradott fejjel. Mért ölelget? Megráztam a fejem, elkergettem a gondolatot, és visszamentünk a KFC-be döbbent arcok és az ikrek sikongatásának kísérete közben.