3. Telefon

Sziasztok! Itt az új rész. Nagyon rövid lett. Sajnálom. Igyekszem az új résszel. Mellesleg örülnék a kommentelőknek :)

Pakolás után mind a kanapéra telepedtünk és anyu kérésére végig néztünk pár régi családi videót. Hogy mivel jellemezném ezt a bő 3 órát? Könnyözön és nevetés. Ez a két szó tökéletesen elmond mindent. Utáltuk, ha ezt csinálta anyu. Addig könyörgött, amíg rá nem bólintottunk.
Ilyenkor Harry nyavalyogva ült a kanapéra, most például ezzel a pár szóval: - Komolyan nem hiszem el, hogy MEGINT rávett erre. Utálom a tinédzser-Harryt. - nyüglődött. - Komolyan mért csinálod ezt velem, anya? Nem tudod nélkülünk nézni? - nyavalygott úgy, mint egy lány.
Még, több elkényeztettet, hisztis libán is túltesz néha.

Anyu nevetve rázta a fejét.
- Veletek akarom nézni.

- Ja, öcskös, ne nyavalyogj már folyton - lököm meg a vállát kihívóan vigyorogva, mire Harry rám emelte tekintetét. Valami olyasmit üzent vele, hogy "Fogd be, kisasszony, vagy nagyon megbánod!". Vigyorogva felvontam a szemöldököm, mire Harry csikizni kezdett. Fájdalmasan nevetett meg, mert hatalmas virsli ujjai vannak. Komolyan akkora a keze, mint egy elefánt lába. Ehhez pedig hosszú, vastag virsli ujjak tartoztak, amivel fájdalmasan csiklandozott. Tehetetlenül forgolódtam a kanapén, szinte visítva. Anyu épp DVD-t választott és még véletlenül se nézett ránk. Valószínűleg félt a látványtól, amin kicsit se csodálkoztam. Harry telefonja felcsörrent, mire egy pillanatra abbahagyta a csiklandozást, én pedig annyi idő alatt a kanapé másik végébe kúsztam.

- Anya vedd fel - kiabálta és rám ugrott, majd újra csikizni kezdett.

- Úr-is-ten - nevettem és próbáltam kinyögni a szavakat - össze-e tör-ted a bor-dá-im.

Harry nevetve megrázta a fejét. Összevissza fetrengtem és próbáltam kiszabadulni alóla. Természetesen sikertelenül.

- Ó, szia Louis. Régen hallottam a hangod - vette fel anya a telefont, mire felkaptam a fejem és egyenesen lefejeltem Harryt.

- Áú, hugi, ez rohadtul fájt - motyogta a fejét fogva és lemászott rólam.

- A te hibád - vágtam rá, rá se nézve. Anyut figyeltem, ahogy Vele beszélgetett. Nem is velem beszélt, de a gyomrom görcsbe volt, a szívem olyan hangosan zakatolt, mint mikor a vonat száguldozik a kijelölt pályáján. Ez az ember olyan érzésekkel ömleszt el, hogy olyat még soha sem észleltem. Burkolt érdeklődéssel figyeltem anyut. Senki nem tudott arról, hogy mit érzek Louis iránt. Legalábbis én senkinek nem mondtam el. Még Zayn-nek se, pedig ő a legjobb barátom. Nincsenek lány barátaim gimnázium óta. A legjobb barátnőm, Rose, elment az Államokba egyetemre. Néha ír e-mailt, de a kapcsolatunk teljesen megszakadt. Ezután jöttek a fiúk és a 2010-es évemben csak velük voltam. Így haverkodtunk össze Zayn-nel. Persze, a többiekkel is eszméletlen jó a kapcsolatom - Lou-t kivenném innen, keveset beszéltem vele, mert féltem. Öreg hiba -, de valahogy Zayn-nel milliószor jobb. Érdekes, de az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Bár már 4 napja nem keresett... Fel kellene hívnom.

Aztán anyu olyat kérdezett Harrytől, amitől csak úgy felragyogtak a szemeim.

- Harry... Louis kérdezi mikor mész haza. Ha nem a közelben, lehet ide ugorna Eleanor-ral - a mondat második felére a ragyogás totál eltűnt. Eleanor neve hallatán fintor ült az arcomra. Ő jó fej lány és van egy látszólagos "barátságunk", de nem szeretem. Ki szeretné azt az embert, aki akadályozz a boldogságod eléréséhez? Az én boldogságom pedig Louis-nál van, de lehetetlen, hogy megkapjam, amíg az övé Eleanor apró kezeiben van. Ha Louis és Eleanor idejönnek az rosszabb, mintha Robin befészkelné magát egy hónapra...

- Mikor jönnének? - nézett anyára Harry - Tudod mit? Add a telefont - nyújtotta ki a kezét.

Nenenenenenenenenene

- Adom Harryt. Puszillak titeket, Louis. Add át a lányoknak is. - szólt anyu a telefonba utoljára és Harrynek nyújtotta.

- Nenenenenenenenene - csak ezt ismételgettem magamba miközben felálltam és a fürdőbe mentem. Úgy éreztem bármelyik pillanatba benedvesedhet a szemem. Nem akarom, hogy idejöjjenek! Nem akarom látni Louist! Pláne azt nem akarom látni, ahogy falják egymást El-lel! Ha Louisék idejönnek, az azt jelenti, hogy a tervem totálisan befúcsolt. Ha újra meglátom... újra beleszeretek. Még jobban beleszeretek, és az azt jelenti, hogy tökéletesen elfelejthettem, hogy egyszer majd szerelmes leszek valaki másba. Felemeltem a tekintetem a mosdókagylóról és a tükörbe néztem. A saját szempárommal találtam szembe magam. Mélyen a szemembe néztem. Ha egy másik személyként látnám ezt a szempárt, azonnal kiolvasnám belőle a reménytelen szerelem érzését. Könnyen menne az együtt érzés is.

- Szánalmas vagy Gemma - motyogtam a szemembe nézve, ami könnyekkel telt meg, igy a WC-re rogytam. Azt akarom, hogy öleljen meg. Akarom érezni a kezét a derekam körül...

A könnyeim halkan csordogáltak. Ekkor a telefonom pityegett. SMS. Érdeklődve, szipogva vettem elő a zsebemből.

Zayn: Már vagy 20 éve nem beszéltünk. Jössz Harry-vel Londonba? Odaért már Harry?

Én: Ebédre ért ide. Mért mennék Londonba?

Zayn: Mert hiányzok

Én: Igen, nagyon hiányzik a hülye fagyi fejed

Zayn: Ezt bóknak veszem

Én: Kár, hogy nem az volt

Zayn: Imádlak Gemm. Am mizujs?

Én: Semmi. Készülnöm kéne, mert megyünk mozizni.

Zayn: Mit néztek?

Én: Harry tudja. De drukkolj mert jön Robin is...

Zayn: uhh. Hajrá.

Én: Kösz

Zayn: Akkor, jó mozizást. Írj üzit ha vége, és felhívlak.

Én: Ok

Sóhajtva nyomtam vissza a zsebembe a telefonom, és a tenyerembe temettem az arcom.

- Szedd össze magad Gemma - motyogtam magamnak.