16. Indulás Amerikába

 Gyerekek, 

hoztam részt, de én azt mondom, 

hogy borzalmas lett, és nagyon rövid...
De az én drága barátnőm, azt mondta,

hogy de tegyem fel (hosszas könyörgés után) rábólintottam.

Bocsánat, hogy ilyen résszel jövök,

cserébe a héten hozom az új részt, hátha ezzel kicsit felpumpálom a dolgokat :D

ÉS AMI NAGYON FONTOS: ÚRISTEN LÁNYOK KÖSZÖNÖM! NAGYON-NAGYON SOK KOMMENTET KAPTAM AZ UTÓBBI IDŐBEN, MÁRMINT ENNYIT MÉG NEM KAPTAM, ÉS NAGYON NAGY AZ OLDALMEGJELENÍTÉSEK SZÁMA NAPONTA IS (túl léptük a 200-t) ÚGYHOGY NAGYON KÖSZÖNÖM.Ezek nem túl nagy számok, de attól függ mihez mérjük. Én hihetetlen hálás vagyok érte.

Az esti záró koncert elképesztően jól sikerült. A srácok elképesztőek voltak, hozták szokásos formájukat, és természetesen én is kaptam egy üvegnyi vizet. Na, jó, ezt leírom, mert nagy sztori.
Szóval a fiúk a koncertjük vége felé voltak már, Niall - elképesztő - szólóját halljuk a Midnight Memoriesból, mikor Liam ráöntött Zaynre egy üveg vizet. Itt kezdődött el a 'locsoljuk meg egymást, mert azt akarjuk, hogy nagy répáink legyenek, és minket kicsit se érdekel, hogy húsvét már elmúlt' játékuk. Liam akkorát esett, hogy mindenki azt nézte rendben van-e. Mikor a mikrofonjából meghallottuk nevetését, szerintem mindenki szívéről kő esett le, és ugyanolyan szabadsággal röhögtünk fel, mint Liam. Persze, ezek után Niall futni kezdett és eltaknyolt Liam lábában. Nos, Niallért már kevésbé izgultunk, ott csak mindenki hangosan röhögni kezdett, Harry meg azt kiabálta, hogy "LÁTÁTOK??? LÁTÁTOK???"
Annyit röhögtem, hogy Eve vállára támaszkodva, fogtam fájó hasam. Hiába fájt, nem tudtam abbahagyni a nevetést. Azt nem láttam, hogy mikor, de Niall biztos feltápászkodott valamikor, mert a következő pillanatba már a hideg vizet éreztem a nyakamba ömleni. Ijedten ugrottam fel Evevel együtt. Semelyikünk nem számított arra, hogy mi is kapunk egy üveg vizet.
- NIALL JAMES HORAN!! - kiabáltunk egyszerre, mire Niall nevetve futni kezdett. Futhat is, mert 2 másodperc és kinyírom.
Úgy döntöttem, hogy csak azért se  hagyom. Utána eredtem a színpadra. Megjelenésemet csodálkozó arcok kísérték, mire nem bírtam, elröhögtem magam. Szeretném Josh reakciója volt a legvicesebb. Egyszerűen eldobta a dobverőjét, ami Zayn fejére esett. Zayn emiatt Joshra támadt, aki így hátraesett a székkel együtt.
Niall gyorsan futott, de a színpad kicsi volt ahhoz, hogy tovább fusson, ekkor ráugrottam Niallre, pontosítva valahogy a nyakába kerültem, és akkorát estünk, mint még soha. Abban a pillanatban azt hittem, hogy eltört a gerincem, mert a földre esve nagy roppanást hallottam. Mindenki odafutott hozzánk.
- Jól vagytok? - kérdezte azonnal Zayn. Harry kedves bátyként szakadt a röhögéstől... Tényleg Harry, én is szeretlek, sőt...
- Azt hiszem, többet nem húzok ujjat Gemmával - motyogta Niall, és arrébb tette a lábamat, majd hasra fordult.
- Jól teszed - vágtam rá.
- Jól vagy Gemma? - nyújtotta a kezét Liam, amit szívesen elfogadtam, és felhúzott.
- Aha, de szerintem eltörtem a gerincem - motyogtam.
- Fel tudsz állni, ami jó jel - mosolygott rám Louis.
- Hé, nekem kiment a térdem, kit érdekel Gemma háta?! - hisztizett Niall, mire mindenki ijedten sietett hozzá. Természetesen megbizonyosodtunk róla, hogy a barommal is és a térdével is minden oké.
Ja, szóval ez volt tegnap. Ezek után még énekeltek 5-6 éneket, majd lejöttek a színpadról és az öltözőben aludtak, amíg ki nem tessékeltek minket az arénából.
Ezek után úgy döntöttünk, mindenki Harrynél alszik, ami annyit jelentett, hogy hazaértünk, egy ideig veszekedtem Niallel a kanapén, végül rájöttünk, hogy nem fogjuk tudni kitolni egymást, és közöltük egymással, hogy nem megyünk el innen. Mire egymásra kiabáltunk, hogy "de te most elmész!", mire kaptunk 5 párnát az arcunkba, ami annyit jelzett, hogy ők aludnának. Ezek után befogtuk a szánk, és egymáson aludtunk el. Harry meg Eve a fotelbe fetrengtek egymáson. Aranyosak voltak. Harry átkarolta a lány derekát. A lábaik összegabalyodtak, Hazz vagy százszor a hajába puszilt, és hallottam, ahogy a "jó éjszakát" helyett azt suttogták egymásnak, hogy "szeretlek". Mire Liam felnyögött.
- Csak teljen már el ez az 5 nap.
A többiek a barna szőnyegen fetrengtek. Még Louis feküdt a fotelben egy ideig, de az neki túl kényelmetlennek bizonyult, így végül ő is a földre került.
A reggel... na, az borzalom volt. Biztosan lekéssük Lottie gépének érkezését, ha nincs ott Eve. És külön emelem kalapom, amiért sikeresen felébresztett mindannyiunkat.
Szóval sietve rohantunk Lottiehoz a reptérre. Természetesen sehol nem találtuk a leszáguldó 60.000 ember közül. Louis folyamatosan hívogatta, de nem érte el, és szétizgulta az agyát.
- Ne aggódj Louis - néztem rá. Minden oké vele - igyekeztem meggyőző lenni, de én is aggódtam. Louis bólogatott, de én láttam, hogy kicsit remeg a keze. 10 perc nem találás után úgy döntöttünk csapatokra bomlunk. Harry-Eve, Niall-Liam, Zayn-Gemma-Louis.
Már indultunk volna, mikor Zayn megpillantotta a női wcből kifele jövet egy szinte fehér hajú lány kíséretében.
- OTT VAN! - kiáltott Zayn.
- Hol? - kiabált Louis is és 180 fokos fordulatot vett és megpillantotta húgát. - Lottie Tomlinson! - kiabált. Lottie érdeklődve nézett bátyjára teljes lelki nyugalommal. Azt hittem, hogy felröhögök. Borzalmas helyzet volt, Louis szinte szétrobbant a dühtől, Lottie meg tök nyugodtan vigyorgott. Hányszor élhették ezt meg? - Csupán csak 500-szor hívtalak! Hol a telefonod?
- A bőröndömben, bocsi Louis - húzta el a száját, aztán tovább is lépett a témán, mire Louis tátott szájjal bámult húgára. Ő viszont ezt vagy nem észlelte, vagy leszarta - Srácok, ő itt Hope, Amerikába készül, egy repülőn utazunk, mellesleg majdnem egymás mellett, úgyhogy gondoltam jó lenne megismerni egymást - vigyorgott Lottie. Gyorsan haverkodik…
- Szia, Gemma vagyok - nyújtottam a kezem. Hope halványan elmosolyodott, és megrázta a kezem - Hope Sky - ezek után vagy 10 perc azzal telt el, hogy mindenki bemutatkozott neki, aztán a csaj a végén benyögte, hogy amúgy a srácokat ismeri, mert a húga a fiúk rajongói, csak Louist meg Liamet gyakran keveri, szóval bocsássanak meg. Ez a tíz perc viszont bőven elég volt ahhoz, hogy elfelejtsük a gépünk 5 perc múlva indul.  Így 7 idétlen ember futott a felszálló pálya felé azt kiabálva, hogy ’várjanak meg!’. Jaj, és azt nem is említettem, hogy utánunk még 4 testőr is futott, akik a rajongókat állítgatták félre. Papparazzik nem voltak, ilyenkor mindig eltűntetik őket... gőzöm nincs, hogyan, de megoldják.
Végülis elértük a gépet. A középső sorba volt helyünk és a következőképp foglaltunk helyet:
1.sor: Lottie, Louis, Én, Zayn (amúgy sokat harcoltam azért, hogy Louis mellé kerüljek)
2.sor: Niall, Liam, Eve, Harry
és a 2 sor között jobbrább és balrább a szélén voltak még kétszemélyes helyek. Balrább ült két testőr egy sorban, és még egy testőr Hope-pal  együtt. Eleinte kicsit sajnáltam Hope-ot, de aztán kellemes beszélgetésbe elegyedett Lottieval, szóval elvesztette a sajnálatom.
Mondanám, hogy én is Zaynnel, de akkor hazudnák.
Csak mert, hogy mi a kellemes beszélgetés helyett, azon veszekedtünk, hogy én vagy ő rakjunk be zenét. Ide-oda rángattuk az MP3 lejátszót - ami amúgy Eve tulajdona, de ő elmerült Harry szájába, szóval nem sok szüksége van a lejátszóra -.
- De a DJ Gemma jobban  hangzik a DJ Maliknál - érveltem.
- Ez nem igaz. És te szar zenéket teszel be - érvelt Zayn is.
- A szarokat!
- De igen!
- Az Arctic Monkeys az - Zayn kijelentésére eltátottam a számat.
- CSESZD MEG MALIK! - vágtam rá, és Zayn ölébe dobtam az MP3 lejátszót, és Louis felé fordultam, aki még mindig fortyogott. Zayn közbe fulladozott a röhögéstől…
- Nyugi már Lou – mosolyogtam rá.
- Ez a csaj a halálom lesz – mutatott Lottiera, mire felröhögtem. – Ne röhögj már Gemm – lökte meg a vállam, mire elmosolyodtam.
- Megígértem, hogy vigyázni fogok rá, igaz? Nem lesz ilyen többet, ne aggódj már ezen – mosolyogtam rá, mire visszamosolygott. -  Van fülesed? – kérdeztem azonnal, amint láttam, hogy megnyugodott. Louis felnevetett.
- Van – vette ki a zsebéből, és felém nyújtotta. – De az egyik felét kérem – vigyorgott.
- Oké – bólogattam nevetve.