15. Kajakirálynő és Kacsaharcos

 Sziasztok! 

Meghoztam az új részt! Látjátok milyen gyors voltam? :DD
Rengeteg komi jött 1 NAP ALATT! Én meg csak néztem, hogy 'wow'.
Szóval nagyon köszönöm a kommenteket, ez egy Lemma rész lett, remélem tetszeni fog, és sokak otthon fangirlingelnek Lemma miatt :DD #itiswillbetrue
u.i.: Ha van kedvetek komizni - legyen :D - akkor a rész alatt tudtok! :P
Van oldalt - ha még nincs akkor majd lesz - egy szavazás. Szavazzatok!

Halkan csoszogtam Louis mellett, és igyekeztem nem elveszni vagy eltűnni. Odafigyelni mi merre van.
- Hogy van a macska? - vigyorgott Louis. Nem bírtam ki, felnevettem. - Most mi az? - mosolygott.
- Semmi - csóváltam a fejem nevetve - Anyu Pippinek nevezte el. Ne kérdezd miért, gőzöm nincs. – csóváltam a fejem.
- Anyukádnak érdekes fantáziája van - vont vállat mosolyogva.
- Sajnos, ezzel nem tudok vitázni - nevettem fel. Ezután zavart csendben sétáltunk tovább, aztán megcsörrent a telefonja.
- Szia szívem - vette fel mosolyogva. A szívem összeszorult. Legszívesebben kitéptem volna azt a nyomorult telefont a kezéből. Ennek a boszorkánynak mindent el kell rontania? - Nem, most nem érek rá. - csóválta a fejét. Nem ér rá?! Azt mondta, hogy nem ér rá! Nem ér rá, mert velem van! - Gemmával vadászunk kaja után - AZT MONDTA, HOGY VELEM! - Tudom, igyekszünk. Oké. Mit kérsz? Rendben. Csók - tette el a telefonját. - Elnek is kéne venni majd Skittlest - nézett rám mosolyogva, mire csak bólintottam. Az agyam még mindig valami beszédtémán kattogott. - Min agyalsz ennyire? - mosolygott.
- Nem tudom mit egyek - vágtam rá azt ami elsőnek eszembe jutott. Kicsit gázos lenne, ha azt mondanám, hogy azon agyalok, hogy miről beszéljünk, mert nagyon kedvellek, mármint szeretlek, és szeretném ha te is szeretnél… Brrr.
- Ajánlom a hamburgert. Itt nagyon finom - vigyorgott.
- Én is azon gondolkoztam - helyeseltem
- Hallod - nézett rám Louis komolyan, mire kíváncsian fordultam felé - visszaszaladt a karácsonyfás nadrágod? - kérdezte halál komoly fejjel, igyekeztem ugyanolyan komoly fejet vágni. De majdnem elnevettem magam.
- Nem, úgy tűnik tényleg elhagyott - húztam el a szám - Mi van a kiskacsás alsóddal? - az ajkamba haraptam, hogy ne röhögjek fel, de amint Louis nevetni kezdett, rám is rám jött a nevetés.
- A kiskacsás alsómat 12 évesen kidobtam a kukába, miután az osztálytársaim Kacsaharcosnak csúfoltak miatta - bólogatott vigyorogva.
- Kacsaharcos? - vontam fel a szemöldököm vigyorogva - Kacsaharcos?! Kacsaharcos! Te jó világ, mostantól így foglak hívni - jelentettem ki nevetve.
Louis felnevetett.
- Ne már
- Most mért?! Ez tök nagy! Kacsaharcos!
A fejét csóválta.
- Oké, de akkor neked is kell valami gáz becenév - jelentette ki.
- ójaj - csóváltam a fejem aztán a büféhez értünk - Két kólát meg egy hatalmas hamburgert. Steakkel, mert nem eszek csirkehúst, dupla adag sült krumplit. Ó, és ne rakjon bele túl sok salátát - néztem fel a táskámból. A pénztárcámat kerestem - Viszont a paradicsomból jöhet, azt imádom - vettem ki.
- Elnézést kisasszony, de nem veszünk fel magánrendelést.
- De. Most vesznek. Iparkodjon. Ja, és a steaket ne szurkálják, elmegy tőle a szaftja és rágós lesz, nem túl finom - ráztam a fejem.
- De... Kisasszony... mi...
- Nem érdekel - ráztam a fejem - Csinálja, amit mondtam, éhen halok.
- De mi nem veszünk fel magánrendelést - csóválta a fejét.
- Azért dolgozik, hogy legyen pénze, nem?! - vontam fel a szemöldököm. Az öreg férfi hatalmas szakállal bólogatott. - Kell a pénzem vagy nem?
- Kell - vágta rá bólogatva.
- Akkor csinálja, amit mondtam - vontam a vállat, az öreg férfi felsóhajtott és neki állt a hamburgeremnek. Végre.
Louis leesett állal nézett rám.
- Most mi az? - néztem rá.
- A turnén te rendelsz kaját - jelentette ki, mire felnevettem - Kajakirálynőnek foglak becézni - vigyorodott el.
- Kajakirálynő?! Komolyan?! Ennél gázabb nem lehetne? - nevettem fel
- A Kacsaharcossal egy ranglétrán van - vont vállat. Mosolyogva csóváltam a fejem.
- Egy barom vagy - jelentettem ki.
- Kösz, ez igazán hízelgő - bólogatott - Kajakirálynő - tette hozzá széles vigyorral az arcán.
- Kacsaharcos... te csak fogd be a csőröd!
- Majonéz, ketchup, mustár vagy barbecue? - hajolt ki az öreg férfi.
- Mind a négy - vágtam rá, oda se nézve.
- Barbecue szósz meg mustár? Érdekes egy hamburger lesz - fintorgott.
- Magának nem tök mindegy? – fordultam az ürge felé hevesen, mire hátrébb húzódott és folytatta a hamburgert. Annyira még se hülye ez az ember - Na, mi kell Eleanornak? – fordultam vissza.
- 2 zacskó skittles tökéletes lesz - vette le a kirakatból vagy honnan.
- Ez lesz az ebédje?
- Ja, nem, ő már evett, csak elég édesszájú - vont vállat.
- Hát, sok mindent kinézek Eleanorból, de azt, hogy édesszájú... na, ezt nem - csóváltam a fejem hitetlenül. Hogy van ilyen alakja, ha megeszik 2 zacskó skittlest naponta? Wow. Mákos egy lány…
Louis felnevetett.
- Alapjáraton keveset eszik - vonogatta a vállát.
- Ez elég... Egészségtelen - húzogattam a számát. Aztán Louis telefonja újra csörrent. Sóhajtva nézett a képernyőre - Ki az? – kérdeztem meg azonnal. Hű. Lehet nem kellett volna…
- Lottie - sóhajtott - Akar jönni Amerikába. Szerintem még holnap reggel indulás előtt is ezzel fog zaklatni.
- Mért nem engeded, hogy jöjjön? - vontam fel a szemöldököm kíváncsian.
- Mert még kicsi.
- Kicsi?! - húztam fel a szemöldököm, karba tettem a kezem - Ez a legeslegeslegeslegeslegnagyobb hülyeség, amit eddigi életemben hallottam - jelentettem ki
- Mert? - nézett rám érdeklődve
- Te nem voltál kicsi az xfaktorhoz? - vontam fel a szemöldököm
- Én akkor már 18 voltam. Az egészen más. És csak Londonba mentem.
- Ja, kb. 6.000.000 ember közé - bólogattam - És Lottie is már 16. Az egyáltalán nem kicsi
- Lehet de  féltem - sóhajtott fel
- Mégis mitől?
- Mindentől. Nagy a hajtás, a sürgés, a forgás, rengeteg ember... - félbeszakítottam
- Rengeteg testőr - bólogattam, Louis újra sóhajtott - Hadd jöjjön, figyelj, majd vigyázok rá - mosolyogtam - Ha akar jönni, jöjjön. Ez afféle 'ki nem hagyhatom' lehetőség - vigyorogtam. Úgy éreztem ezt a vitát megnyertem.
- Szóval vigyáznál rá?
- Aha, naná - bólogattam. Louis elővette a telefonját és a füléhez tartva arrébb sétált. Hajrá Lottie! - Hogy áll a hamburgerem? - néztem a hapsira.
- 2 perc - kezdte el összeállítani, mire felsóhajtottam, és türelmetlenül vártam. Alig vártam, hogy ehessek. Ujjaimmal a pultot - vagy, hogy hívják a bódéból kilógó szart - kopogtattam. Aztán a szememmel Louist kerestem. Vigyorogva telefonált Lottieval. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy a turné idejére lesz egy kishúgom. Belegondoltam, hogy talán, az idő elteltével eljutunk odáig, hogy tényleg a kishúgom lesz Louis feleségeként. Feleség. Wow. Fura belegondolni, hogy egyszer az is leszek. A napom abból  fog telni, hogy takarítok, meg a gyerekeimre vigyázok... a bizsergés újra mellkason csapott. Vagy ezt nem így szokták kifejezni? Tök mindegy, a lényeg, hogy a mellkasomat újra elöntötte az ismerős bizsergés. A mellkasomhoz nyúltam, a bizsergés egy pillanatra elállt, és a nyakláncomhoz értem. Vártam, hogy a G betűt megérintsem, de nem G betű esett a kezembe, hanem egy J. Mire kétségbeesett arccal néztem a nyakláncomra. G.
- Kész a hamburgere - tolta elém az ürge, mire zavarodottan megköszöntem, kifizettem a skittlest és elindultam visszafele. Mi volt ez az előbb? Tényleg J betűs nyakláncot markoltam meg. Ez biztos. G meg a J még csak nem is hasonlítanak. Kezdek megőrülni vagy mi? De miért pont J? J... miért J? Sokkal logikusabb lett volna, hogyha L betűt markolok. Akkor betudhatnám annak, hogy annyira szerelmes vagyok, hogy pszichiátriára kell mennem, mert beleőrültem.
- Hé, Gemma, állj már meg, a francba is! - kiabált Louis.
Megálltam, Louis pedig utolért.
- Hm? - néztem rá és halványan elmosolyodtam.
- Itt kiabálok neked, hogy várj már meg. Min agyaltál ennyire?
- Semmin - csóváltam a fejem
- Gemma - nézett rám mosolyogva, mire megráztam a fejem. - Komolyan, Gemma. Látom, hogy valami nincs rendben - állt meg, mire én is megálltam. Most erre mit mondjak? Hogy igen, basszus tényleg nincs semmi se rendben, mert szétcseszted az egész ... életem azzal, hogy megjelentél, és legszívesebben az arcodba vágnám ezt a hamburgert, és alig várom, hogy eltűnj, mert 3 éve nem nevettem úgy igazán, szóval menj a ... szóval oda, és ne gyere vissza, mert így is totálisan elcsesztél.
E helyett a gyönyörű monológ helyett, annyit válaszoltam
- Nem akarok róla beszélni - Louis beleegyezően bólintott, aztán arcon puszilt, mire nekem kikerekedtek a szemeim, az arcom égni kezdett, és igyekeztem NEM Louisra nézni.
- Lottie kérte, hogy ezt adjam át mindenféleképpen - mosolygott. Felnevettem. Nem túl őszintén, de tudtam, hogy el kell vonnom a figyelmét a paradicsom vörös fejemről.
- Mond meg neki, hogy én is puszilom - nevettem. Louis bólintott.
- Te szoktál sikítani, amikor boldog vagy?
- Előfordul - vontam meg a vállam. Sokkal inkább múlt időbe kellett volna tenni ezt a két mondatot.
- És miért?
- Nem tudom, valahogy jól esik - vonok vállat - ez olyasmi, mint mikor ideges vagy és csapkodsz. Kiengeded magadból - mosolygok - mert már túl boldog vagy ahhoz, hogy magadba tartsd. Szerinted mért üvöltenek az emberek szex közben? - kezdtem el enni a hamburgerem. Hiszitek vagy sem komolyan vigyorogtam, tetszett a magyarázatom.
- Ebbe még így nem gondoltam bele - nézett rám elgondolkozva.
- Én se - vontam vállát nevetve - Egyszerűen csak beugrott. - Louis felnevetett.
- Amúgy a kólákat elfelejtetted - mutatta a kezében tartott kólákat.
- Oké, üljük le, így lehetetlen enni - jelentettem ki és a földre vágtam magam. Louis nevetni kezdett.
- Ez egy jó ötlet, de csúszunk ki a falhoz, mert ott ahol te vagy az emberek járkálnának – kerülgettek ki minket az emberek. Nem éppen vigyorogva néztek ránk.
- Ó,  ez igaz - motyogtam aztán a faltövébe ültünk. Lábamat kinyújtottam, a hamburgert ettem, a kólát meg a térdeim közé helyeztem, nehogy kiborítsák. Louis is így cselekedett, csak ő az egyik zacskó skittlest zabálta. - Szóval jön Lottie is? - mosolyogtam Louisra.
- Aha. Megbeszéltem vele, hogy csak Amerika, mert annyira szeretne jönni, és, hogy egyedül sehova nem mehet, ... - sorolta a dolgokat, amikkel igyekezett megvédeni kishúgát. Akarva akaratlanul vigyor szökött a számra. Jó volt belegondolni, hogy van egy öcsém, aki ugyanígy védelmez - Most mit vigyorogsz?
- Semmit - nevettem
- Észrevetted, hogy minden kérdésemre 'semmi'-vel válaszolsz?
- Ez nem igaz - vágtam rá, újabbat harapva a hamburgeremből. Nagyon finom amúgy, de ha Louisval vagyok, akkor nem a hamburger izét fogom elemezni. - Most se semmivel válaszoltam
- Mert nem olyan kérdést tettem fel - nevetett
- Szóval, nem minden kérdésedre - csóváltam a fejem. Mostanra kezdem felfogni, hogy én tényleg Louisval beszélgetek most kettesben. Anyu szavai visszhangozni kezdtek a fejembe: "Annyira próbálod titkolni, hogy nem csak a szerelmed, hanem magadat is elzárod előle. Ez itt a baj"
Ne zárd el magad tőle. Ne zárd el magad tőle. Ne zárd el magad tőle.
- Akkor azt mondom, hogy minden olyan kérdésemre válaszolsz semmivel - legyintett - Miért?
- Csak mert - vágtam rá zavartan.
- Látod a csak mert az egyenlő a semmivel - bólogatott. Felnevettem.
- Hagyj már - bokszoltam a vállába.
- Wow, Gemma te gyúrsz? - nyomogatta meg a felkarom a muszklim keresve, ami amúgy nincs. És ennyi volt. 3 év után boldogan röhögtem. Louis miatt. Talán mégse kell elmennie... khmm... oda.
És talán elég, ha a barátja leszek, hiszen már így is boldoggá tesz.