14. Te jó világ, de hiányoztak

 Sziasztok!
Ez az a rész, amit az egyik olvasóm,

Krsiztina Baranyai, már olvasott,

hiszen a """"""""""nyereményjátékot""""""""""" ő nyerte :DD

Ő azt mondta, hogy neki tetszett a rész,

nagyon remélem, hogy nektek is fog.

Annyit viszont szeretnék mondani, hogy tudjátok,

hogyha eltűnök az miért van...
Szóval, ha eltűnök,

akkor azért mert ihlet hiányban szenvedek,

ugyanis pillanatnyilag úgy állok, hogy egyszer van, írok kb. 2-3 mondatot (jó esetben)

aztán az éjszaka közepén felkelek, és hajnalig írok.

Szóval gőzöm nincs mikor jön majd a következő rész, de igyekszem.
Addig meglephetnétek pár kommenttel :DDD

Addig is haldokoljatok:

U.i.: Sok puszi, 

ideje beleszeretni Patty Waltersbe :D

Másnap reggel anyu 7-kor keltett, 8-kor pedig már indultunk is.
Olyan volt, mintha éveket utaztam volna, pedig még aludtam is közben. Amint megláttam a London táblát, a telefonomért nyúltam, hogy felhívjam Harryt.
- Ne! Inkább legyél meglepetés - vigyorodott el - Alig pár perce beszéltem Paullal, míg aludtál. Ma is lesz koncertjük, úgyhogy meglepjük őket - olyan volt, mint akiről nem lehet levakarni a vigyort, és igazából én is így éreztem magamat.
- Rendben - raktam zsebre a mobilom vigyorogva - Awww - dőltem hátra, amint meghallottam a rádióban a Midnight Memoriest. Robin feljebb tekerte a hangerőt és anyuval teli torokból énekeltük. Kicsit... kicsit úgy éreztem magam, mintha egész lennék. Meg mintha megőrültem volna... de se baj
Negyedóra után az O2 Arénához értünk. Ma lesz az angliai turnéjuk zárása. Ami azt jelenti, hogy holnap reggel irány Amerika!
- Kiszállás - közölte vigyorogva Robin, kiszállt az autóból, mi pedig utána indultunk, mert a drágalátos nevelőapám beugrott a tömegbe. A rajongók már ilyenkor ott tömörültek!
-GEMMA! ANNE! - kiabálták. Sőt, néhány "Anya!" is hallatszodott, mire anyuval érdeklődve néztünk egymásra. Azért ez már sok...
- Mióta van ennyi testvérem?
- Csak haladj - vágta rá anyu nevetve.
- Ugye, nem csalsz meg? - kiabált hátra anyunak Robin vigyorgva.
- Soha - vágta rá azonnal nevetve de mégis komolyan.
- Azt akarjátok, hogy hányjak, ugye? - kiabáltam, mire újra felnevettek. Pár perc tolakodás után és néhány testőrrel való veszekedés után beértünk az arénába. Mindenki nagyban dolgozott, hogy tökéletes legyen az est.
Vigyorogva keresgéltem a fiúk öltözőjét, mert Robin leakadt a büfénél, anyu meg... őt nem tudom pontosan hol hagytam el, de ő mindig elszökik.
- ZAYN! - kiabáltam, ahogy megláttam legjobb barátom. Louisval deszkáztak. Te. Jó. Világ.
Értetlenül fordult körbe. Keresett.
- Gemma?
- Zayn! - kiabáltam, és futni kezdtem felé. Egyenesen ráugrottam. Bal lábával hátralépett, hogy megtartsa egyensúlyát. Lábaimmal átkaroltam derekát. Hihetetlenül hiányzott.
- Te lány! 1 éve nem láttalak! - húzott közelebb magához.
- Én se téged - vigyorogtam.
- Azért pornót nem szeretnék látni - takarta el Louis a szemét. Mindketten mérgesen néztünk felé. - Jól van na - vágta rá nevetve. Aztán leugrottam Zaynről. Ekkor esett le, hogy ruhában vagyok, nem éppen hosszú ruhában.  Végülis azzal nyugtattam meg magam, hogy nem nagy dolog, csak a lábaimat láthatta.
- Neked is szia Louis - bólogattam mosolyogva. Legszívesebben megöleltem volna, de nem mertem. Aztán, mintha a gondolataimban járt volna, megölelt.
- Hello Gemm - a szívem szinte kiugrott a helyéről. Ez normális? Hiszen csak megölelt. De még a levegőt is nehezebben vettem. Feszélyezve éreztem magam. Rettegtem attól, hogy észreveszi.
Nem tudtam hova tegyem a lábam, a karom, a fejem. Végülis karja alá nyúltam karommal, lábujjhegyre álltam, államat pedig a vállára tettem. Az utóbbi nem volt túl jó ötlet. Az illata az orromat nyaldosta. Legszívesebben a nyakába fúrtam volna a fejem, beszívtam volna illatát, megcsókoltam volna.
Nem tartott 2 másodpercnél tovább az ölelés, de hatszáz érzelem járta át a testem, az övét pedig maximum egy. Azért ez elég lelombozó.
Bent tartottam egy sóhajt.
- Hol vannak a többiek? - vigyorogtam. Nehéz volt vigyort erőltetni magamra.
- Kajálnak - vont vállat Zayn.
- Mi már ettünk - tette hozzá Louis
- Izé, aztán az öltözőbe mennek?
- Elméletileg
- Szuper, akkor meglepem őket - vigyorodtam el, és megakartam indulni, de Louis és Zayn egyszerre nyúltak a kezem után és visszahúztak. Megérintett. A. Kezével. Oké. Én. Azt. Hiszem. Meghaltam.
-  Várj már, egy kicsit. Hogyhogy itt vagy? - kérdezte Louis. Aha, ezek szerint Zayn nem mondta el a többieknek.
- Nem vettek fel - vontam meg a vállam - Szóval jöttem turnézni - nevettem fel.
- Oké. De hogyhogy? - ráncolta a homlokát Louis.
- Zara profibb - vonogattam a vállam.
- Nos, még soha nem örültem ennyire, annak, hogy valakinek nem jött össze az állása - húzott magához Zayn, mire felröhögtem.
- Egy barom vagy - vigyorogtam.
- Oh, Gemma , én is imádlak, nagyon köszönöm - vigyorgott le rám Zayn.
- Tudod, hogy én is
- Ez csak természetes - vigyorgott.
- Látod, Louis, nem csak barom, de szerény is - néztem Louisra vigyorogva
- Zavarba hozol - motyogta Zayn. Itt nem bírtam tovább, rám jött a röhögőgörcs.
- Ti aztán el tudtok szórakozni - ugrott a deszkájára Louis, és trükköket kezdett csinálni. Profi volt.
A következő pillanatban Harry nyerítését hallottam magam. Niall nagyban mesélt valamit, pontosabban üvöltött. Látni még nem láttam őket.
- Én nem vagyok itt - futottam be az öltözőjükbe.
- Gemma! - kiáltott fel Louise, amint meglátott és megölelt.
- Szia Lou - vigyorogva öleltem át a szépséget. Tom igazán szerencsés.
- Hát te?
- Jöttem turnézni. De a fiúk még nem tudnak róla, szóval meglepi vagyok - nevettem fel - Jöttek anyuék is a koncertre, de valahol elhagytam őket
- Anne könnyen és gyorsan eltűnik - vont vállat.
- Ezzel lehetetlen lenne vitázni - nevettem fel. Lux jelent meg a lábamnál.
- Emma! Emma!
- Hello gyönyörű - emeltem fel vigyorogva és puszit leheltem az arcára.
- Te? Itt?
- Én, itt - bólogattam nevetve. A következő pillanatban, kinyílt az ajtó és Liam meg Sophia lépett be rajta.
- Gemma? - kerekedett ki Liam szeme.
- Szia Liam - fordultam meg nevetve. Egy idő után elég viccesek ezek a reakciók. - Gemma Styles - nyújtottam a szabad kezem Sophia felé. Tudtam, hogy ki ő, de még nem találkoztunk személyesen.
- Sophia Smith - mosolygott.
- Harry tudja, hogy itt vagy?
- Egyelőre nem - vontam vállat - De ha ide tolja a seggét, rá fog jönni - nevettem fel, a következő pillanatba Harry jött be az ajtón egy sötétbarna hajú lány kezét szorongatva. Eve.
- Gemma! - vigyorgott Harry, elengedte a lány kezét, átfurakodott Sophia és Liam között, majd magához húzott. - Rég láttalak - vigyorgott tovább, mire felnevettem.
- Szia Harry
- Hally, Emma meghal én - próbált mondatot alkotni Lux.
- Mit mond? - fordultam Louise felé.
- Összenyomjátok - vette ki nevetve a kezemből.
- Ó, sajnálom Lux - nevettem fel.
- Gemma - nézett rám Harry és a lányhoz sétált - Szeretném bemutatni a barátnőmet, Evet.
- Gemma - nyújtottam a kezem.
- Eve Tate - vigyorgott.
- Ja, sokat hallottam rólad - nevettem fel. A lány elpirult, Harry meg meglegyintette a fejem. - Anyuék is itt vannak - néztem Harryre.
- Mármint Anne? - nézett ijedten a lány.
- Aha - bólogattam - Ne aggódj, nem lesz gáz - legyintettem.
-  Nem tudom, őszíntén szólva kételkedem benne - motyogta, mire halványan elmosolyodtam.
- Ha Harry szeret, mi is fogunk - vonogattam a vállam.
- Most, hogy ezt megbeszéltük - csapta össze a tenyerét Lou - gyertek ide, hadd csináljam meg a hajatok.
- Liam kezd! - vágta rá Harry Liamre mutatva.
- Nem Harry, veled kezdek, neked van a legtöbb hajad - csóválta a fejét
- Nem! - futott ki a szobából.
- Figyeljetek Luxra! - kiabálta Louise és Harry után futott.
- Anya - futott Louise után Lux. Lux után pedig én, mögöttem Eve, Sophia, Liam, majd csatlakozott Louis és Zayn - bár ők nem tudták miért futunk, ők csak jöttek mert mi futottunk, és gondolom nem akartak kimaradni belőle.
Amúgy Harryt végül Paul kapta el, és az öltözőjükbe szállította, majd a tükör előtti székbe gyömöszölte. Louise körülbelül 10 perc alatt kész lett volna a frizurájával, de Harry ficánkolt - mint a Ficánka a Kis Hableányból - így kb. 20 perc alatt lett kész. Ez idő alatt Louis kísért el a büféhez, mert a futás alatt rájöttem, hogy ma még nem ettem és éhezem.