12. Második nap

Hello!

Sajnálom, hogy már nagyon régóta nem volt rész, nem így terveztem, de borzalmasan sok dolgom és tanulnivalóm van mostanában. Eléggé aggódok a felvételi miatt...

De nem fárasztallak titeket ezzel xd

Ezt a részt az éjszaka közepén írtam félálomba és hatalnas hülyeségeket írtam.

Mint például:

"Az angyal meghalt. Minden rendben volt. Hazamentek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak."

Meg:

" - Css, Jeremiah! Jane rakd le a kisbabát! - szólt rájuk Tina. Olyan ismerős... szinte bizsergést érzek. És olyan... mintha parázs ugrott volna a mellemre. De sokkal inkább én ugrottam. Lehet... mégis jó óvonőnek lenni."

Szóval... nos, igen.

Volt néhány olyan mondatom is benne, hogy: "Szeretem Daemont!" "Ne! Itt egy arum!"

"Szereelmeeees vagyok Daemonbe!"

Ezek a mondatok azért jöttek elő, mert aznap olvastam ki J. L. Ónix c. könyvét (Obszidián 2. része). Ajánlom az olvasását! :D

Addig is olvassátok ezt a borzalmat :P

U.i.: Ez a rész tényleg nem túl jó, estére megpróbálom hozni a következőt. A holnapi nap folyamán pedig elküldöm annak a komizónak akinek kihúzom a nevét azt a részt amikor Gemma elmegy a fiúkhoz. Fontos! Aki többször komizik, annak annyiszor kerül be a neve, ahányszor komizott.

Remélem kellemesen telt a karácsonyotok! <3

Miután szerencsésen hazatértem és elolvastam anyu levelét, mi szerint ma Robinnál alszik, és csak holnap este jön haza, mert szabadnapos, és, hogy kaját találok a hűtőbe, zárjak be mindent és vigyázzak magamra, csináltam a cicának tejbe áztatott kenyeret és a nappaliba helyeztem magam mellé. Elővettem a laptopom és írtam egy smst.
Én: Jelen :)
Zayn: Mi is. Már hívunk. :D
Ahogy elolvastam az üzenetet a gépem képernyőjén megjelent Zayn és Harry.
- Sziasztok - integettem vigyorogva
- Hello Gemm - köszöntek egyszerre.
- Gemmaaaaa! - rohant melegítőbe a képernyőbe Liam. Mármint nem a képernyőbe rohant, csak... mindegy...
- ó, szia Liam - intettem neki is vigyorogva - Mit csináltok?
- Az előbb épp soundcheck volt. Mi pihenünk, Louis assz' Eleanorral beszél, Niall meg pizzáért ment, mert éhezünk. - sorolta el Harry.
- Louis itt van, és nem beszél Eleanorral, mert Eleanor épp Danielle-lel beszélget - sétált a képbe Louis, én  pedig nagyon de nagyon reméltem, hogy nem látszott a hangulatingadozás az arcomon, úgy ahogy Liamén. Mert az övén nagyon látszódott Danielle említése végett.
- Na, már csak Niall hiányzik a csapatból - nevettem fel - Szia Louis - néztem rá.
- Hello Gemma - mosolygott - Na, szorítsatok már nekünk is helyet - lökdöste arrébb Zaynt meg Harryt.
- Szorítunk anélkül is, hogy eltörnéd a csontunk - motyogta Zayn a vállát simogatva. Rólam meg nem lehetett lefacsarni a vigyort, olyan boldog voltam. Louis is marad beszélgetni!
- Bocsi - nevetett fel Louis, aztán oda szorultak valahogy a kamera elé.
- Mikor kezdtek? - vigyorogtam. Próbáltam magabiztosnak tűnni, de folyamatosan a kamerába pillantgattam, hogy jól nézek-e ki. Jézusom... ez nem az én gondolatom volt, oké?
- 2 óra múlva. Addig még Lounak be kell állítani a hajunk, és fel is kéne öltöznünk - sóhajtott Harry.
- És milyen volt az első nap? - vigyorgott Zayn.
- Milyen első nap? - kérdezte egyszerre a két L betűs hülye gyerek.
- Gemma óvodai napja. Tudod, dolgozik, ezért nem jön dolgozni - magyarázkodott Harry.
- Turnézni - javította ki Zayn, mire mind felnevettünk.
- Szóval? - nézett rám vigyorogva Zayn.
- Nem tudom. Tetszett is, meg nem is. Volt egy pont amikor totál kiakadtam, hogy egye már meg egyedül a vajas kenyeret, aztán...
- Milyen vajas kenyér? - húzta fel a szemöldökét Liam. - Kezd már az elejétől.
- Hát, az úgy volt, hogy felmentünk reggelizni a kölykökkel, aztán az egyik gyereket, Adamt, etetnem kellett, mert egyedül nem tudott enni - ráncoltam a homlokom értetlenül, mert igazából én se értettem milyen módon nem tud enni a 4-5 éves gyerek - én meg ideges lettem, hogy itt pattogtat. És az rossz volt. Igazából kételkedem abban, hogy ez a nekem való munka - sóhajtottam fel.
- Látjátok én megmondtam! - vigyorgott büszkén Harry.
- Ez még nem jelenti azt, hogy jön is turnézni. - kötözködött Louis
- Te nem ismered a nővérem - vágott vissza Harry.
- Befognátok? - nézett Zayn dühösen rájuk, mire ők ijedten összehúzták magukat. Köszi Zayn - Mért nem érzed annak?
- Mert valami hiányzik még ahhoz, hogy igazán szeressem a munkám, és gőzöm nincs, hogy mi az
- Hogy jöttél  erre rá? - kérdezte most Liam. Pszichológusokhoz keveredtem, vagy mi?
- Láttam a többi óvónőt. Egészen más a hozzáállásuk, mint nekem. Zara is ott volt. Sokkal több esélye van, mint nekem.
- Akkor jössz? - vigyorgott az öcskös.
- Hova? - nevettem fel.
- Turné - forgatta meg a szemét Louis.
- Jaa, nem. Ki várom a három napot. - mosolyogtam.
- Mégis minek? Úgy se fogsz már ott dolgozni - vonogatta a vállát Zayn.
- Kösz, ez biztató - sóhajtottam fel és hátradőltem.
- Gemma, nyugi már! - hajolt közelebb a kamerához Harry - Ha azt akarják, hogy ott dolgozz, felvesznek, ha viszont nem, akkor az azt jelenti, hogy nem ez a neked való munka. Minden okkal történik - mosolygott, mire elmosolyodtam. Igaza volt. Olyan, mintha a szívem dobogása lelassult volna, egész lényem megnyugodott, és lelassult.
- Piizzaaaa! - kiabált Niall, mire Harry kivágta magát a székből, persze ebből az lett, hogy elhasalt, de pillanatokon belül fel is állt, azt kiabálva, hogy "Jól vagyok"
- Nem az én öcsém, jó? - motyogtam.
- Hé! - hallottam meg felháborodását, mire felröhögtem.
- Ez az igazság - vonogattam a vállam. Pár percen belül mind az öten ott ültek a kamera előtt, pizzát zabálva
- Miau - mászott a kamerába ... Kell ennek a macskának egy név, de sürgősen
- A' meg mi?! - kérdezte teli szájjal Niall, közelebb hajolva a kamerához. Harry azonnal tarkón ütötte a pizzáját zabálva. Mit ne mondjak, szörnyen gusztusosak voltak. Hogy lehet szerelmes beléjük 6.000.000 lány?
- Egy macska, te tökéletlen - aztán értetlenül fordult felém - Mióta van nekünk macskánk?
Felnevettem. Ezek hülyék... - Ma óta. Azt hittem, hogy valami hülye hapsi aki elakar rabolni, és elakarja adni a szerveim a fekete piacon vagy éppen elad prostituáltnak. Úgyhogy elkezdtem fenyegetőzni a táskámmal, aztán kiderült, hogy csak ez kiscica volt. - illusztráltam a helyzetet, rendkívül profi módon.
- Pont olyan hülye, mint az öccse - csóválta a fejét vigyorogva Louis.
- Héééé - néztem sértődőtten a kamerába
- Ah, Harry hülyébb - legyintett Liam, mire felnevettem
- Köszönöm
Néha megjelent Louise is és csinált pár igazítást a hajukon. Jól esett, hogy koncert előtt hajlandóak voltak velem lenni.
***
Újból 6 órai kelés, elképesztő gyorsaságú rohanás a fürdőbe, hogy elkészüljek. Egy gyors reggeli, fel a buszra, és irány az ovi. Megfogadtam, hogy oda többé nem megyek gyalog a hatalmas sártenger miatt.
Nagyjából negyedórámba telt mire a buszmegállóhoz értem. Onnan még 5-10 perc gyaloglás várt rám az óvodáig, de végülis odaértem. Az már más kérdés, hogy tök sárosan és lucskosan... de ott voltam és ez volt a fontos.
Legalábbis addig. Most az a fontos, hogy mosolygjak és remekül végezzem a munkámat. Az első 5 percben, keményen próbálkoztam. Aztán egy kislány - azt hiszem Elsának nevezték -  a hajamat kezdte tépni.
- Hol van az anyukám???! -rikácsolta - Az anyukámat akarom! - Krisztusom, ezek rosszabbak, mint a szörnyetegek. Még Edward Cullennél is rosszabb, bár nem tudom mért pont ő ugrott be.
- Elsa, anyukád nem sokára  jön érted - mosolyogtam rá és igyekeztem úgy kivenni a hajam a kezéből, hogy ki ne tépje.
- Én most akarom!! - sikította - Anyát akarom!!!
- Én meg azt, hogy elenged a hajam - motyogtam, aztán rántott egyet a hajamon, mire hirtelen elvesztettem egyensúly érzékemet és a kispadra dőltem, elesve guggolásomból. Édes gyermek kacaj töltötte meg a folyosót. Nevetnem kellett, nem tudtam azzal foglalkozni, hogy Elsa egy egész hajcsomót kitépett a hajamból, ezt az is bizonyította, hogy a markában a hajamat szorongatta. De őszíntén nevetett, szeme csillogott a boldogságtól, és ez mindennél, sőt még annál is többet jelentett.
A következő pár óra nyugisan telt. A gyerekek megszokták a jelenlétem, és nem zargattak mindenféle kérdéssel, mint például, hogy van-e egy barbie babám vagy egy olyan teherszállító autóm ami kismalacokat szállít. A gyerekek legnagyobb szomorúságára nemmel kellett válaszolnom. De édes volt tőlük, hogy kérdezgettek. Kellemes volt az egész délelőtt. Sőt, az ebéd is. Talán azért ment ilyen egyszerűen, mert Zara nem kavart fel, és csak a picikre tudtam összpontosítani. Tina az egész napot csak végig mosolyogta. Ma enyém volt a terep. Szóval nekem kellett mesét is olvasnom.
- Mindenki kész? - mosolyogtam. Magamba vigyorogva neki álltam a dalnak: "- Igenis kapitány!
- Hangosabban!
- Igenis kapitány!
- Oooooo kilakik oda lent kit rejt a víz?
- Spongya Bob kocka!..."
- Igen - hallottam egy egybefolyó kiáltást. Mindenki a kiságyában feküdt.
- Akkor mondjátok, mit meséljek? - vigyorogtam.
- Hercegnőset! - kiáltotta Jenny. Azt hiszem.
- Egy sárkányosat! - kiáltotta Luke. A legszélén feküdt. Talán ő volt a legzajosabb. Szőke, göndör fürtjei Harryre emlékeztettek.
- Hmm... - gondolkoztam el - Egyszer volt hol nem volt talán az üveghegyen is túl, élt egy kisfiú. Minden teher az ő vállára telepedett, édesapja, a király halála után. 4 kishúga és az édesanyja biztonsága érdekében akármit feláldozott volna. Egy sötét éjszakán a legidősebb húgát egy toronyba zártak. Egy nő zárta toronyba, aki sárkánnyal fenyegetőzött. Sárkány ide vagy oda a hercegnő nem tudott mást tenni, mint várni. Várni a halált.
De azonban abban a várban, élt három angyal. Az volt a feladatuk, hogy megállítsák a gonoszságot. De a gonosz Eleanor - Eleanor? Mért követ ez ide is? - megölte őket.
- Mindet? - kerekedett ki Isabel szeme.
- Ő így tudta - bólintott - De egy angyal életben maradt. Ő próbálta életben tartani a hercegnőt. Éveknek tűnt, mire odért a herceg, pedig csak órák voltak. A herceg azonnal beleszeretett az angyalba. Büszke volt az angyalra, pedig nem lehetett volna. A vállába nyomtam... nyomta a fejét, összeszorította szemét. Szinte mindene fájt. A fájdalom végig söpört minden testrészemen... kit áltatok? Minden sejtje fájt az angyalnak.
A herceg és a húga megmenekült, de az angyalnak nem múltak el rettentő fájdalmai. Meghalt. Ahogyan a sárkány és a gonosz is. Viszont a herceg megcsókolta az angyalt. Az igaz szerelem csókjával. Feltámadt. És boldogan éltek míg meg nem haltak.
- Ez nem volt rossz mese - ásított Lin.
- Szerintem se - nyögte fáradtan egy fiú. Nem jut eszembe a neve... nem jut eszembe a neve... nem jut eszembe a ne... eszembe fog jutni a neve!
- Css, Jeremiah! Jane rakd le a kisbabát! - szólt rájuk Tina. Olyan ismerős... szinte bizsergést érzek. És olyan... mintha parázs ugrott volna a mellemre. Lehet... mégis jó óvonőnek lenni.