8. Mese

Megígértem, úgyhogy itt egy rész :D Elég gyors volt? Majd megpróbálok gyakrabban részt hozni.
KÖSZÖNÖM A KOMMENTEKET! Bármikor fogadok el még többet! :P 

Reggel elég gázul keltem. Hullafáradt voltam, nem mellesleg nem is magamtól keltem, hanem Harry keltett - reggel 6-kor - hogy nekik most indulniuk kell, úgyhogy elköszön. Szorosan húztam magamhoz.
Sajnálom, hogy nem megyek veled - suttogtam kora reggeli harmatgyenge hangomon a vállába.
- Még lehet, hogy jössz - éreztem hanglejtésen, hogy vigyorog, bár arcát nem láttam.

- Még lehet - súgtam vissza mosolyogva. - Jaj, mielőtt elfelejteném - ugrottam fel, és az íróasztalomhoz bandukáltam - Írtam egy-két új dalt. - visszasétáltam az ágyhoz és a kezébe nyomtam.
- Még mindig úgy, mintha én írtam volna? - bólintottam.
- Mért nem szeretnéd, hogy a neveden legyenek nyilvánosságra hozva?
- Egyszerűen csak nem akarom felvállalni.
- De hát ezek elképesztőek! A Last First Kiss is...
- Nem akarom, oké?
- Oké - bólintott sóhajtva - Kösz, hugi - ölelt meg még egyszer.
- Nővér, nővérke, nővérkém, bármii csak ne hugi - motyogtam
- Bocs hugi - vigyorgott, megpuszilt, aztán feltápászkodott. - Aludj még, majd hívlak - ezek után kilépett a szobám ajtajából, becsukta azt, én meg visszadőltem az ágyba.

Hirtelen bűntudatot éreztem amiatt, hogy nem megyek Harryvel turnézni csakis Louis miatt. Na, jó, a munka is rájátszik, de olyan kis részben, hogy már nem is. Tök egyszerűen lelehetne mondani a munkát. De nem merek elmenni velük turnézni. Ha nap, mint nap Louis közelében vagyok, még ennél is jobban beleszeretnék. - Arrrrgh - fúrtam a párnába a fejem.

- Mit csinálsz? - huppant le mellém Louis. A kanapén ültem egy könyvet szorongatva. Büszkeség és balítélet.
- Könyvet olvasok, mégis mit csinálnék? - Louis megnézte a könyv borítóját.
- Akkor is ezt olvastad, amikor beléd szerettelek. - puszilt szájon mosolyogva.

- Ezt még soha nem mondtad - húztam fel a lábam.
- Jane, Jeremy?
- Jane alszik. Jeremy pedig büntiben van.
- Mit huncutkodott már megint? - nevetett.
- Ne nevess, ezt tőled örökölte és megvan belőle a baj - löktem meg a vállát.
- Legalább valamiben rám is hasonlít - vigyorgott - Szóval? Mit csinált?
- Nem akarta megenni a vacsoráját.
- Mit etettek?
- Spenótot krokettel.
- Ó, hála az égnek, hogy Zaynék rábeszéltek a mekire
- Bunkó - löktem meg a vállát nevetve. Ő pedig magához vont és megcsókolt. A könyvet elejtettem, és a nyaka köré fontam a karom. A hajamba túrt és egyáltalán nem elégedett meg azzal, hogy már így is minden porcikánk egymáshoz tapadt, a tüdőm összeszorult, semmi levegő nem fért bele, még közelebb akart tudni magához. És én ezt egyáltalán nem bántam. Szinte kétségbeesetten húztam közelebb és közelebb magamhoz. - Elaltatom Jeremyt, meg ránézek Janere. A fürdőben találkozunk? - suttogta a számba. Mosolyogva rábólintottam.ű

- Siess - Louis felállt és a konyhába sétált.
- Apaaa! - hallottam Jeremy kiáltását. Kíváncsiságom arra késztetett, hogy a konyhához settenkedjek. Halványan mosolyogva néztem le Louisra és a holnap négyet betöltő kis fiúnkra. A mienkre. - Hiányoztál - suttogta Jeremy.
- Ó, nekem is az én kis 4 évesem!
- Csak holnap leszek - sóhajtotta.
- De hát az nincsen messze - nevetett fel.
- Még egy teljes éjszaka!
- Amit úgy is végig alszol. Gyere elmesélem Jane kedvenc meséjét - emelte fel.
- Miért Jane-ét? - értetlenkedett Jeremy. - Mert az az én kedvence mesém is - nevetett.
- Jó, de az enyém is meséld el - kapaszkodott a nyakába.
- Megbeszéltük new yorki fiú - vigyorgott.
- Nem vagyok New Yorki
- Dede. Hiszen ott születtél

- Akkor se. Én csak Jeremiah Tomlinson vagyok - mosolygott büszkén.
- Jó, legyen úgy - legyintett rá Louis és arcon puszilta.

- Halkan Jane már alszik - suttogta Jeremiah. Ezek után a szobába mentek, Louis óvatosan az ágyra tette és betakarta.
- Melyikkel kezdjem? - mosolygott Louis.
- Az én kedvencemmel - vágta rá. Louis halkan felnevetett.

- Legyen. Kezdhetem? - Jeremy bólintott, miután abbahagyta a mocorgást. - Egyszer, a végtelenben élt egy csendes, barna hajú kisherceg, 3 kishercegnőjével és az édesanyjukkal. Apjuk vén volt már, hamar eltávozott a földről. A barna kisherceg feladata volt, hogy megóvja a 4 gyönyörű királyleányt. Egy éjszaka zörejt hallott. Egy gonosz sárkány csapott zajt. Elrabolta a legidősebb kishercegnőt. Lottie volt a neve a gyönyörű hercegnőnek.

- Pont, mint Lottie néni, igaz? - kérdezte érdeklődve Jeremiah.

- Igen, pont, mint ő - mosolygott Louis

- Szóval. A barna kisherceg féltve szeretett kishúgát, lóra pattant és a sárkány után vágtatott, hogy megmentse a hercegnőt. A sárkány egy hatalmas vár tornyába zárta Lottie hercegnőt. A barna kisherceg sietve próbált feljutni a toronyba., de a vár ezer és ezer veszélyt rejtegetett. Csipkebokortövisek, tűz, szakadék, rom, lánc, csapda. Túl sok volt a nehézség, de az ifjú herceg nem adta fel. Hiszen a kishercegnők legnagyobbika volt veszélyben. A töviseken átvágtatott. Ezer meg ezer sebhelyet szerezve bőrére. A tűzön egy ideig átjutott, de aztán az egész utat elzárta. Vissza kellett fordulni, másik utat választani. A következő út se volt szabad. Hatalmas szakadék tátongott az út közepén. 

"Most vagy soha!" mondta kis herceg és megütögette a lovacskája hasát. Hátrált, és...
- Ugye sikerült neki átugrani a szakadékot? - vágott közbe Jeremiah.
- Figyelj, most mondom - mosolygott Louis - Szóval a barna kis herceg hátrált paripájával, nekifutott és átugrott a szakadékon.
- EZ AZ! - kiáltott Jeremy. Louis felnevetett.
- Pontosan - mosolygott - De sajnos akadályok még mindig voltak.

Egy gyönyörű lány volt hozzákötve a falhoz hatalmas erős láncokkal. Keservesen kért segítséget, hihetetlen nagy hittel. A herceg felkiáltott: "HÓ!". A herceg lova megállt. A kis herceg lepattant a lóról.
"Mióta vagy itt?" kérdezte a herceg.
"Hónapok óta. A sárkány gazdája zárt ide" mesélte a leány. A kisherceg kibontotta a láncokat. A leány a karjaiba borult, és hosszú csókkal köszönte meg a barna kisherceg segítségét. A herceg nem bánta a csókot. Azonnal beleszeretett a leányba.

"Mi a neved?" - kerdezte meg a herceg.

"Eleanor hercegnő". A kisherceg elmesélte mért van itt, Eleanor hercegnő pedig felajánlotta a segítségét. Együtt pattantak lóra, és keresgélték a tornyot, de a hercegnő csapda volt. Eleanor hercegnő a sárkány igazi gazdája. A sárkányhoz vitte, és összezárta őket. A gonosz hercegnő pedig elvágtatott a barna kisherceg lovacskájával. A barna herceg kardot fogott a sárkányra. Sokáig harcoltak, de végül a barna herceg megölte a sárkányt, ezáltal a gonosz hercegnőt is. Futni kezdett a torony felé. Amikor felért, egy angyal óvta, gyógyítgatta Lottie hercegnőt.
- Egy angyal? - csodálkozott Jeremy.
- Igen, egy gyönyörű angyal - mosolygott Louis, és tovább mesélte  a mesét - Lottie hercegnő a barna herceghez futott. Tudta, hogy megmentette. Erősen ölelte át. Az angyal az ágy mögé bújt. Félt. A herceg csak őt kóslatta. Elengedte Lottie hercegnőt, az angyalhoz sétált.
"Mi a neved?"
"Gemma" válaszolt rá az angyal félénken.
- Mint anya? - csodálkozott Jeremy.
- Hát, nem tudtad, hogy anyu egy földre szállt angyal? - kérdezte mosolyogva Louis.
- Tényleg? - csillogott Jeremy szeme. Louis bólintott és tovább mesélt. Az angyal elmesélte milyen keserves és boldogtalan az élete, mert magányos. A kisherceg beleszeretett az angyalba. Hárman lovagoltak haza. A herceg feleségül vette az angyalt, és mind boldogan éltek amíg meg nem haltak. - fejezte be a mesét Louis.

- Én is egy angyalt akarok feleségül venni, mint a kis herceg.
- Biztosan találni fogsz - puszilta arcon - De most aludj. Nagy nap lesz a holnapi.
- Jó éjt Apa.
- Jó éjt Jeremy - jött ki a szobából és résnyire behajtotta az ajtót. - Te hallgatóztál? - húzott magához.
- Mióta vagyok én angyal? - mosolyogtam.
- Mindig is az voltál. Csak sosem hitted el
- Borzalmasan mesélsz - nevettem.
- Jeremy még élvezi. Jane már bealszik rajta. - nevet - Látszik, hogy nőből van. - a nyelvem nyújtottam rá.

- GEMMA! - kiabált anyu. Viszont a kiabálás már nem onnan jött, ahonnan Louis hangja. Egészen kivülről. Ekkor jöttem csak rá, hogy álmodtam. - Gemma! Megfőznéd az ebédet?
- Máris - motyogtam. Még csak a kérdést se fogtam fel... - Most keltem, hagyj már egy kicsit - ásítottam.
- 10 perc! - jelentette ki - Kettőre dolgozni kell mennem, és még vagy 600 dolgot meg kell csinálnom - mondta idegesen és már el is tűnt.
- Oké - motyogtam a hajamba túrva és felültem az ágyon.