7. Állásinterjú

 Ájjáj, csajszikáim. :DD Egyre többet kommenteltek, én meg folyamatosan vigyorgok. 

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! 

Itt egy rész ;)
Jaj, csak annyi még, hogy a vége olyan semmilyen lett, úgyhogy azért bocsánat,
de nem tudtam hogyan fejezhetném be normálisan. Bocsánat.

- Természetesen - vágtam rá azonnal. Hű, ez meglepő fordulat!
- Akkor... Lenne szíves bejönni állásinterjúra 30.-án?
- Igen - mosolyogtam. - Hány órára menjek?
- 9-10 között várom az irodámban. Remélem kellemes találkozás lesz - kezdett el búcsúzkodni.
- Én is. Köszönöm szépen. Visszhall  - miután meghallottam, ahogy a nő is visszahangozza a mondatom, kinyomtam a telefont, és zsebre vágtam. - Ez az! - vigyorogtam.

Haza érve boldogan öleltem át anyut, ahogy megláttam. Főzni próbált, épp egy serpenyőt próbált a tűzhelyre tenni, a palacsintasütéshez.
- Hé, Gemma fellöksz - nevetett.
- Mi történt? - mosolygott a pultnak dőlve Louis. Eddig észre se vettem... Nagyon szexis volt a pultnak dőlve.
- Óvó nő lettem - vigyorogtam.
- Mi?! - szegezték nekem egyszerre hárman a kérdést. Anyu vigyorogva, Harry és Louis meglepődve.
- Még nem biztos - nevettem - Egy hét múlva megyek interjúra, aztán kiderül, hogy felvesznek-e - mosolyogtam.
- wow - motyogta Louis.
- ó, gratulálok - vigyorgott anyu, és átölelt. A serpenyő a hátamba fúródott.
- ööö anyu... a serpenyő - motyogtam
- Opps, bocsi - nevetett, aztán a tűzhelyre helyezte és sütni kezdte a palacsintát.
- Mért akarsz dolgozni? - kérdezte Harry amikor leültem mellé az asztalhoz.
- Mert mért ne? - hajtottam a fejem a vállára. Erre volt egy rendes válaszom is: Louis. De ezt nem válaszolhattam. Két dolog miatt is: Louis anyuval dumált úgy 4-5 méterre tőlünk, nem szeretném, ha Harry tudna a Louis dolgomról.
- Rendes választ kérek - vágta rá Harry.
- Ez rendes volt - nevettem.
- Nem, ez rendetlen kérdés volt - jelentette ki.
- Az mi az? - nevettem.
- Az, amit az előbb mondtál - vigyorgott Harry.
- Mért nem akarod, hogy dolgozzak? 21 éves felnőtt nő vagyok, nem akarom, hogy a 17 éves öcsém tartson el.
- Kikérem, magamnak már 19 leszek! - vágta rá.
- Igen, majd jó pár hónap múlva, de nem ez a lényeg - legyintettem.
- Szeretném, ha jönnél velem a turnéra - mosolyodott el.
- Mi?!
- Nem kezdhetnél pár hónappal később az óvodánál? - kérdezte - Akarom, hogy velünk gyere Amerikába. - Kétlem, hogy lehetséges lenne - borzalmas kettőség volt bennem. Menni akartam, de nem is. Hiányzik nagyon Harry és Zayn is. A többi fiú is. Szeretnék menni velük, pláne Amerikába. Ki ne akarna velük Amerikába menni? AMERIKÁBA! Viszont mégse akartam. A munka és Louis miatt se. Már nagyon régóta vágyok erre a munkára, épp azért, hogy Louist elfelejthessem és, hogy lefoglalhassam magam. De ha most elmegyek, a napjaim 24 órájában ott leszek mellette. Ami alapjáraton jó lenne, csak éppen barátnője van és éppen kicsit sem érdekelem, mint nő. Éppen ezért... Minek kínozzam magam? Hiába Amerika, hiába Harry, hiába Zayn és a többiek, én erről most lemondok.
- Mért ne lehetne? Majd én beszélek velük! - jött ki a fejéből a borzalmas ötlet.
- Harry, nem! Nem akarok menni! - vágtam rá
- Miért? - kérdezte halkan. Aha... Megbántottam, mellesleg rendes magyarázatot se tudok mondani. Egyedül Louis miatt nem megyek... Na, meg a munka miatt.
- Harry, fontos nekem ez a munka. Nagyon régóta várok rá, szeretném minnél hamarabb elfogadni. Márha egyáltalán felvesznek, hiszen ez se biztos. Viszont megígérem... ha nem vesznek fel, repülök utánatok, jó?
- Oké - mosolyodott el

Mosolyogva arcon pusziltam Harryt. Tudtam, hogy nem haragszik. Bár nem érti, hogy miért nem szeretnék menni, de elfogadja. És nagyon hálás vagyok neki azért, hogy nem kérdezgetett tovább, és egyszerűen csak elfogadta. Nem is tudtam volna jól elmagyarázni neki ezt a Louis-dolgot. Mellesleg Harry lenne az utolsó, akinek elmondanám a Louis-ügyet. Hogy miért? Nem bíznék benne? Bízok én, csak épp Harry imádja a Louist, a legjobb barátja, és fix, hogy nem tudná tartani a száját. Sose tudta igazán. A titoktartásban elég pancser a gyerek. Szeretem, de ez az igazság.
- Gemma megterítenél? - kérdezte hátrafordulva anyu, megszakítva ezzel Louisval való társalgásuk.
- Ühüm, persze - álltam fel.
- Robinra is teríts. Hamarosan itt lehet.
- Na neee - motyogtam.
- Hogyan fogsz 5 évesekre vigyázni, ha úgy viselkedsz, mint egy 3 éves? - vágott vissza rögtön anyu. Jééé, formába van!
- Blabla - grimaszoltam vissza
- Látod?! Pont erről beszélek. Hihetetlen vagy!
- Mi lenne, ha befejeznétek? - szólt közbe Harry. Én meg mit sem törődve bárkivel is, szépen a tányérokért nyújtózkodtam.
- Várj, segítek - hajolt a fülemhez Lou, megfogta két kezével a derekam és egy kiCsit jobbra tolt, hogy a szekrényhez férjen, majd levette a tálcákat. A derekamon égető, bizsergő érzést hagyott tenyere nyoma. Egész testem beleremegett érintésébe. Becsuktam a szemem, visszajátszottam a jelenetet. Louis szája alig pár milliméterre a fülemtől. Erős, férfias, simogató keze a derekamon. Teste közel az enyémhez. Lehetne ez ennél is gyönyörűbb?

- Kö...köszönöm - mondtam halkan, halványan mosolyogva Louisra, amint volt már annyi felfogó képességem, hogy rájöttem: valamit mondanom is kéne. Aztán pár másodperc múlva arra is rájöttem, hogy terítenem kéne. Megbotlottam - szerencsémre észrevehetetlenül (fogalmam nincs, hogy lehet úgy megbotlani, hogy azt ne vegyék észre, de nem vették) - a saját lábamba, de végül képes volt megfogni a levett tányérokat, és szépen elhelyezni az asztalon. Ezek után odaraktam a tányér baloldalára a kanalat - a gyümölcsleveshez - és a kést, jobboldalra pedig a villát és a szalvétát. Amint befejeztem a terítést, Robin toppant be. Ó, igen, ennél jobb már nem is lehetne...
 

- Na, kezdjük már? - vigyorogtam. Társasozni készültünk.
- Máris Harry még WC-n van - ült le Louis vigyorogva
- Harry ugye nem szarssz? - kiabáltam Harrynek a mosdóba.
- Szarssz? - nevetett fel Louis. Felnevettem.
- Igen - bólogattam.
- Már megyek! - kiabált ki Harry
- Még nem fog jönni - csóváltam a fejem.
- Addig elmagyarázná nekem valaki a játékot? - mosolygott Eleanor. - És, izé, lehetek én a Peacock? Ő is Eleanor - vigyorgott. Azt hittem a képébe hányok. (Már bocsánat.)

- Nem lehetsz, mert nem te döntötted el az véletlenszerűen jön - magyaráztam - Szóval a játék lényege annyi, hogy rá kell jönnünk mi van ott középen, a borítékban. A borítékban a gyanú kártyák közül van 3. A gyanú kártyáknak 3 kategóriája van: vendég, fegyver és helyiség. A borítékban mindegyik kategória közül egy darab van bent. A maradék gyanú kártyát elosztjuk egymás között. Maradni fog egy darab felesleg azt berakjuk a medencébe, rá a borítékra. Ha a bemész a medencébe, megnézheted a kártyákat. Amik nálad vannak gyanú kártyák azt a jegyzet papírodon, le kell jegyezned. Folyamatosan jegyzetelned kell, és kérdezgetni minket, hogy... például. Te bent vagy a moziterembe. Akkor azért kérdezheted például, hogy Plum, fegyver, moziterem. Ha ezek közül az egyik - mindig balra gyanúsítunk - nálam van, akkor én azt megmutatom neked, de csak is neked. Kivétel akkor van, ha van egy olyan intrika kártyája, mondjuk Louisnak, hogy ő megnézheti ezt a kártyát. Ez esetben neki is meg kell, mutassam. Az intrika kártyák segítségek. Kivéve, ha órát húzol. Ha kihúzunk 7 órát, és te kihúzod a nyolcadik darab órát, akkor kiestél. Nagyjából érted?
- Hát... öhm... azt hiszem - túrt a hajába.
- Legyünk inkább ketten? - húzta magához mosolyogva Louis. Hányni fogok, esküszöm, hányni fogok.
- Ne már, akkor újra kellene osztanom a kártyákat. - szóltam közbe mielőtt Eleanor rábólintana.
- Majd játék közbe, úgyis rájövök - mosolygott Eleanor és szájon puszilta Louist. Aha, ebből lesz a csók, abból pedig az, hogy megyek hányni. Jaj, könyörgöm, fejezzék már be!
- Hahó, srácok, már rég lejárt az 5 napos türelmi idő. - érkezett meg végre Harry.
- Milyen 5 napos türelmi idő? - ült le végre anyu is a játékhoz. Harry legyintett.
- Csak játszunk már. - nevetett fel Eleanor.
- Most végre legyőzlek - vigyorgott rám Harry.
- Elfelejthetted Öcsi, a nagyobb testvéreknek, nagyobb az IQ szintje, úgy is nyerek. - dobtam a dobókockával, hogy eldöntsük, ki kezdjen. 11.
- Csak nem a szőkéknek - vigyorgott, majd ő is dobott. 12. A francba!
Lou, Eleanor és anyu már nem is dobott, hiszen 12-nél nem tudnak nagyobbat dobni. Harry kezdte a játékot.

Kb. fél óra után - nem biztos, ilyenkor elmegy az időérzéke az embernek - már tudtam, pontosabban sejtettem, hogy mi lehet a borítékban. Szerintem: White, kés, nappali.
- Hány óra van? - kérdezte Eleanor a felhúzott órákra nézve. Most éppen ő húzhatna intrikát ha akar, mert oda hívta Louis a konyhába.
- Fél nyolc. - mosolygott anyu Elre.
- Nem az - nevetett. - Kihúzva hány darab óra van
- Jaaa - esett le anyunak is.
- 6. Ez már csak két óra lehet - mutatott Harry az intrikára, ahol már csak két lap volt.
- Húzd fel, legyen izgalmasabb a játék - vigyorogtam Eleanorra. Aztán Eleanor felhúzta az órát. 7 db óra volt felhúzva, egy pedig letakarva.
- Oké, én jövök - vette el a kockát Louis, aztán dobott. 7. - Ó, ez az! - vigyorgott, és belépkedett a medencébe.
- Na, nee, Louis, ne. Ne, könyörgöm, ne! Még nem tudhatod, lehetetlen, hogy tudd! - kezdtem el hisztizni tök egyszerre Harryvel.
- Csend már! - nevetett, miközben felvette a borítékot. - Szerintem: White, kés, nappali.

- Ha ez lesz benn, én kinyírom magam. - motyogom.
- Te is erre tippelsz? - vigyorgott Louis, mire bólintottam. - Akkor tuti megnyertem - legyintett.
- Kösz - nevettem fel, miközben Lou kihúzta a borítékban lévő 3 gyanú kártyát, és az asztal alatt megnézte őket. Hiszen ha eltéveszti, folytatódik a játék, csak épp nélküle.
- És... NYERTEM! - kiáltott fel az asztalra dobva a kártyákat. White, kés, nappali. NEEE! MEGNYERHETTEM VOLNA!
- NAAA NE, NA NE, NA NE, NAAA NEEEEE MÁÁÁÁR! - háborogtam. - EZ NEM LEHET IGAZ! CSALTÁL! TUTI, HOGY CSALTÁL! - szegeztem Louisnak vigyorogva.
- Nem csaltam! - nevetett - Csak nyertem!
- Oké, még egyet. A nyertes oszt! - dobtam Louisnak a kártyákat. Ő pedig nevetve szépen kiosztotta őket, és újra játszottunk. Most megelőztem Louist, én nyertem. A következő játéknál pedig Harry. 5 játékot játszottunk le, 11 körül fejeztük be, mire véglegesen mindenki kidőlt. Anyu a 2. játék után kiszállt, mondva, ő ehhez már túlfáradt, nem tud gondolkodni, és elment lefeküdni. Az 5 játékot így nyertük meg: 1. Lou 2. a gyönyörűséges Gemma 3. Harry 4. a nem csak gyönyörűséges, de hihetetlenül okos Gemma 5. Ms. Szörnyeteg - de az ötödiket csak azért nyerte Eleanor, mert én húztam ki a nyolcadik órát. Csak, hogy tisztázzam magam.