6. Állásajánlat?

Sziasztok! Itt vagyok az új résszel! Ezt a részt még akkor éjjel megírtam, amikor az 5. fejezetet is befejeztem. Eléggé rövid lett :S Sajnálom, de nem tudtam hosszabbra megírni. Azért remélem tetszeni fog, és kapok kommenteket. :D Csók.

Miután felfogtam, hogy annak, hogy fekszek az ágyban semmi értelme nincs (egy egész éjszaka kellett hozzá) úgy döntöttem a mai napot Harryvel töltöm. Hiszen holnap reggel utaznak el, mert vége a szünetüknek és folytatódik a turné. Szóval szépen ki akarom használni az időt, hogy Harryvel lehetek.          Nagyon fog hiányozni, ha megint elmegy, és kitudja mikor jön vissza újra.
Reggel felöltözve (!) mentem le a konyhába. Nagy volt a csend. Gondolom még mindenki aludt, hiszen még „csak” negyed11 volt. Kiöntöttem a tegnap lefőzött kávét, és pár korttyal megittam, hogy kicsit felébredjek, mert hiába készültem el, még mindig álmos voltam. Abban reménykedtem, hogy majd a koffein felébreszt. Mivel majd szétfagytam - nem tudom, hogy tudok fázni áprilisba. nem vagyok fázós, és ilyenkor viszonylag jó idő van - magamra terítettem egy takarót, és úgy készítettem el a pirítósom. Hiszitek vagy sem, nagyon finom volt. A kanapén fetrengve, a távirányítót babrálva - valami olyan csatornát kerestem, amin értelmes dolog megy - fogyasztottam el a pirítósom, azt dalolva, hogy "Fini-fini piri-piritós. Fini-fini piri-piritóóóós." Ekkor hallottam meg a világon a legszebb a hangot. (Igazán befejezhetném már a nyáladzást. Kezdek undorodni magamtól)
- Nekem is csinálhatnál fini-fini Piri-piritóst - ült a kanapéra, pontosabban a lábamra.
- Áu, basszus, Louis eltöröd a lábam - próbáltam kihúzni a feneke - inkább nem írom le mennyire szeretem a fenekét. kicsit bizarr ez az egész. esküszöm, még egy ilyen gondolat, és hányok magamtól - alól a lábaim.
- Bocsi - nevetett - Szóval csinálsz nekem fini-fini pirítóst? - nézett rám, miután sikeresen kihúztam a lábaim a... Szóval az alsófertálya alól.
- Csinálj magadnak. Én épp - a TV-re néztem. A csatornán ahol megálltam fürdőgatyás félmeztelen pasik járkáltak a tengerparton. Gondolom, valami film lehet vagy mi - szexi fürdőgatyás srácokat bámulok - vigyorodtam el, ahogy a képernyőre tévedett a tekintettem._
- Hát, én ezeket mindennek nevezném csak szexinek nem - vette el a pirítósom. Arra, hogy elvette, csak akkor jöttem rá, mikor már a szájához emelte.
- Teszed le, de rögtön! - csaptam a kezére. Ennek következményében a fini pirítósom a földre huppant.
- Látod?! Most szegény pocsékba ment! - mutatott a földre.
- A szarokat! - vágtam rá, felvettem a földről, megfújigáltam, aztán egészbe bekaptam az egész megmaradt szendvicset, és próbáltam úgy megenni, hogy ne fulladjak meg. Hiszen a falat épp hogy csak befért a számba.
- Pont, mint Niall - csóválta a fejét - Nem tudom, honnan veszitek azt, hogy ha megfújjátok a szendvicset, akkor lejön róla a piszok. - nevetett fel
- Igenis, lejön – bólogattam, a magam igazát védve.
- Kételkedem benne - rázta a fejét nevetve.
- Kételkedj - vontam vállat, aztán újra a képernyőre néztem. Eltűntek a pasik. - Komolyan ezek hova tűnnek ilyenkor? - néztem a TV-re mérgesen. - Látod Lou?! Most miattad lemaradtam a szexi fürdőgatyás pasik bemutatójáról! - háborogtam
- Te totál hülye vagy - nevetett. Csak a fejemet csóváltam.
- Mondod, pont te!
- Gemma, valld be! Idősebb is vagyok és okosabb is! - vigyorgott.
- Mióta vagy idősebb? - néztem rá furán.
- Jó' van na. Csak 3 rohadt hónappal vagy idősebb. De okosabb vagyok. Szóval te nekem te ne!
Nevetni kezdtem - Te nekem te ne? - ismételtem - William a helyedbe meg se szólalnék. Hülye vagy, mint egy pávián.
- Pávián?! - nézett rám furán.
- Oké, a kedvedért lehetsz gorilla - vigyorogtam.
- Ó, ez igazán megtisztelő - nevetett. Ebben a pillanatban ért le Eleanor - lila ruha, szerintem rövid, de nem mini - és csatlakozott a társaságunkhoz. Igen, jellemző rá, hogy mindent elront.
- Nem fagysz meg? - néztem rá, és összébb húztam a takaróm.
- Neked is reggelt - nevetett fel. Csak én vagyok olyan béna, hogy nem tudom min nevet? - Amúgy nem. Igazából melegem van. - ült Louis ölébe. Aha, szuper. A kezembe vettem a távirányítót, és újra kapcsolgatni kezdtem, aztán végül megálltam a Micimackónál.
- Komolyan ezt akarjuk nézni? - nevetett.
- Tőlem aztán nézhetsz mást. Úgy is mennem kell - motyogtam és az ölébe dobtam a távirányítót, majd felkeltem, húztam egy dzsekit és elmentem A PARKBA. Csupa nagybetűvel. Mikor kicsik voltunk Harryvel apu mindig idehozott ki minket. Harry az óta nem járt itt amióta elhagyott minket. Nem szereti ezt a helyet, mert rossz emlékek törnek elő belőle. Én viszont nagyon kedvelem. Nyugodt, kellemes, békés, csendes. Pihentető.
Elfeküdtem az egyik padon, és az égre meredtem. Erős szél fújt. Gyorsan elfújta a felhőket alólam. Némelyik elég sötét színű felhő volt. De a nagyja gyönyörű szép fehér bárány felhő. A nap melegen sütött, de nem eléggé ahhoz, hogy ne fázzanak a saruba a lábaim. Mért nem húztam sportcipőt?
Bal kezemmel a fűt tépkedtem. Halványan elmosolyodtam. Tetszett a reggelem, amíg nem jött oda El. Lou tök aranyos volt velem. Bár... Lehet, csak túlképzelem. Már nem is emlékszem pontosan mit beszéltünk. Csak arra, hogy édes volt. Na, meg kócos. De szexisen kócos. Kicsit göndörödött a haja. Jaj, Louis. Louis, Louis, Louis... Miért is szerettem beléd? Várj, jobb kérdés: Miért nem szeretsz viszont?
Hatalmasat sóhajtottam, és megpróbáltam felülni. Természetesen, magamhoz hűen, nem jött össze, és leborultam a szép zöld pázsitra.
- Szuper - motyogtam
- Minden rendben, kisasszony? - jött oda hozzám egy botos öregember. Olyan kerek szemüveget viselt, mint Harry Potter. Barna nadrágját kantár biztosította. Fehér pólót viselt, és mosolygós arca volt.
- Persze, csak egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok - keltem fel és leporoltam magam. Az öregember pedig már el is tűnt. Még csak a  látóhatár közelében sem volt. Furcsán fordultam körbe  többször is a tengelyem körül. A bácsi tényleg eltűnt. Akárhogy is... Ez fura volt.
Felültem a pad támlájára, bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és ordítatni kezdtem a Papa Roach - Sometimes c. számát, és tovább bámultam a gyönyörű eget. Próbáltam formákat kivenni a felhőkből. Táska, cipő, lámpa, unikornis, teáscsésze, levél, papagáj, eper, sárgadinnye, stb. A fejem felett csak úgy szelték a madarak az eget. Milyen jó lenne néha repülni. Ellenszegülni a természetnek, és a széllel, ellentétes iránnyal szállni. Csak szállni és szállni. Szabadon kiáltani.
 Gyönyörű mélálkodásomból a telefonom csörgése ébresztett fel. Ismeretlen szám. Vajon ki lehet?
- Halló?! Gemma Anne Styles?
- Igen, tessék – mondtam érdeklődve. Nem volt ismerős a hang. Női hang volt, de mintha még soha nem hallottam volna. Vagy mégis?
- Roxana McKenzie vagyok a Holmes Chapeli óvoda igazgatónője. Megtaláltuk a féléve leadott életrajzát. Áll még az állásajánlata?