Aloha!

OK, sziasztok!

Igyekszem gyors lenni. Jaj, azt azért tisztázom, hogy ÍROM A RÉSZT!
Egész jól állok vele, és remélem, hogy estére készen leszek, és feltudom tenni. Legalábbis ez a terv. :)

Viszont... Amiért most jelentkezem az egy egészen más dolog.

Létrehoztam egy kritikás blogot. Túl sokat nem dumálok most erről, ha valakit érdekel, az alábbi linken mindent megtalál.

http://criticswithlove.blogspot.hu/

Pusz-pusz. :)

18. Két terjedelmes hét múlva

I AM SUPERWOMAN!
Ezt gyakorlatilag állítom, hiszen hihetetlenül büszke vagyok magamra,
hogy máris tudtam hozni a részt!
Nagyon remélem, hogy tetszeni fogtok,
mert ezt nem igazán mondanám
Lemma résznek, sokkal inkább
Niall áll a középpontján, de ez kellett a továbbiakhoz.
Szeretnék neki állni a következőhöz is még ma, 

amit sokkal fontosabb résznek szánok - avagy Lemma résznek -,
Mellesleg... mit szóltok az új dizájnhoz?
Én odáig vagyok érte, szóval egymillimodszorra is köszönöm Sophie T.

 Az elmúlt két hétben egy tucatnyi amerikai városban vertük fel a sátrunk. A koncertek remekül teltek, a napjaim pedig annál is jobban.
Egy pillanatra se lehetett leszedni rólam a mosolyom. Az egész napomat a bandával töltöttem, talán annál is többet Louisval. Elég... hogy is mondjam? Közel kerültünk egymáshoz. CSAK barátilag, de ez is sokat jelent számomra. Gyakran rám mosolyog, olykor rám kacsint, beavat a terveibe a fiúk ellen és ezeknek a terveknek általában a részese is vagyok, rengeteget nevetünk együtt. Olyan hülyének érzem magam... még gondolkoztam azon, hogy eljöjjek-e! Ezt kellett volna csinálnom 3 évvel ezelőtt. Harry nyakán lógni, hogy közel kerüljek a többekhez.
Ahhhh! Mindegy... ami megtörtént, az megtörtént. De soha többet nem leszek ilyen hülye.
Cselekedni! Cselekedni! Cselekedni!
Louis világfájdalmas arca is felszívódott, mint mondtam: sokat nevet.
Ahogy a többiek is, élen Niallel. A srác folyamatosan Hope-pal beszél, vagy a húgával, fogalmam nincs. Állítólag, csak azért teszi, mert Lottie tetszik neki.
Egyszerre szeretné féltékennyé és hálássá tenni a lányt.  Ez a feltételezés Zayn roppant okos agya szülte ki. Mindenesetre eddig csak az utóbbi sikerült e neki.
Lottie kissé sajnálja Hope-ot, mert egyetemre járide – mármint Amerikába -, sok a tanulnivalója és hiányoznak neki a családtagjai. Lottie megdumálta a bandával, hogy hadd jöhessen hozzánk, amíg a közelében vagyunk, de azt mondta, hogy túl sok a tanulnivalója.
Mondjuk, ezt megértem.
Harry és Eve... nos, állítom, hogy összenőttek... ezt a rajongók is megérezték, úgyhogy betámadtak Evet. A két hét alatt kb. négyszer esetleg ötször nyitottam rá, miközben a mosdóban sírt. Ezen nem csodálkoztam, olvastam a leveleket, és igazából nekem rosszul estek, pedig Evenek címezték.
Zayn és Liam. A két bohóc. Újdonságuk, hogy Evarryt (Harryt és Evet) utánozzák. Ezekben a pillanatokban jön mindannyiunkra rá a 'nevetek, de egy hang nem jön ki a torkomon, csapkodom, és leginkább egy retardált fókára hasonlítok'.
Lottie. Imádom a társaságát, úgy érzem, közel kerültünk egymáshoz, és ez kellemes érzéssel tölt el. Sokat jelent nekem Lottie. Olyan mintha az eddig tőlem messze élő unokahúgom lenne. Imádom.

Ma reggel egy egyszerű fehér felsőt húztam fel, egy szakadt fekete farmerral. Kezemre Zayntől lopott bőrkarkötőt vettem fel – Tényleg lopott. tegnap este mikor Zayn már horkolt, beosontam érte. Remélem, nem tűnik majd fel neki –. Lottie kiabálását hallottam meg a fürdőből.
- Gemma hova tetted a szemceruzát?
- Bocsi, már becsomagoltam. Egy pillanat. – reggeli után készültünk indulni L.A.-be, a következő koncert helyszínére. Alig vártuk mindannyian, hogy oda érjünk. A rengeteg utazás után, és turné buszos alvás után – a 2 hét alatt 2 hotelben szálltunk meg. Az első hét elején, ahova először érkeztük, és a második hét végén, vagyis most. – Lottie táskájában kezdtem kutatni, és a telefonja mellett meg is találtam. A telefonja hosszasan rezgett.
Josh üzentett küldött.
Összeráncolt homlokkal kivettem a szemceruzával együtt a telefonját és Lottie kezébe nyomtam.
- Josh írt sms-t, azt hoztam – mosolyodtam el. A kíváncsiság ott ugrált az agyamon, és nem értett pontosan miért.
- Ó, kösz – vette el és a tükör alatti polcra tette a telefonját, majd kihúzta a szemét. Sóhajtva kimentem az apró fürdőből. Kopogás törte meg a hirtelen beálló csendet.
- Gyere! – kiabáltam és az ágyra vágtam magamat.
- Gemma, ne lustulj, gyertek már! El szeretnénk indulni még ma? Hol van Lottie? – ment be fürdőbe.
- Harry! Nem ronthatsz így rám, mi van ha mondjuk, épp tusolok?
- Nem tusolsz.
- Jó, de attól még tusolhatnék.
- Ja, nyitott ajtóval. Hagyd a sminked, és gyere – ragadta karon Lottiet, és kihúzta a fürdőből. Lottiera néztem és elröhögtem magamat. Olyan durcás fejet vágott, mint egy öt éves, akivel épp közölték, hogy nem kaphatja meg a plüss mackót.
- Várj a telefonom bent maradt. – sóhajtott fel és visszaugrott egy pillanatra a fürdőbe.
- Készen vagytok már? – jött be a szobába Zayn és Perrie kézen fogva. Ó, ezt elfelejtettem mondani. Perrie csatlakozott a csipet-csapathoz 1 hétre. 20.-án megy a gépe, vissza Skóciába, ahol folytatják a lányokkal a turnéjukat.
- Mi ez a csoportosulás a szobánkban? Igazán leállhatnátok ezzel.
- Akkor ne az ágyon fetrengj Gemm, hanem emeld fel a formás feneked és tűnés reggelizni. – próbálta utánozni Lottie Harry hangját, mire az említett meglegyintette Lottie-t, mi pedig felnevettünk.
- Jöttök?- csatlakozott Liam. Fújtam egyet.
- LOUIS! ESETLEG NINCS KEDVED BEJÖNNI? CSAK, HOGY TELJES LEGYEN A CSAPAT! – kiabáltam.
- Nem! Gyertek már! – kiabált valószínűleg valahonnan a lépcsőről.
- Borzalmas – motyogtam a fejemet csóválva, felálltam, és lementünk a hotel éttermébe kajálni.

A reggeli szokásosan telt, Harryt fejbe kólintotta egy pincér a tálcájával, Louis és Sandy flörtölt a pincérnővel – próbáltam úgy kinézni, mint akit nem zavar, sőt inkább nevetségesnek tartani… ne kérdezzétek, hogy sikerült -, Niall smsezett, Lottie bámult ki a fejéből – azt hiszem Josh irányába -, Perrievel hosszasan traccsoltunk, Harry és Eve…  khmm… egymást etették a csoport legnagyobb sajnálatára, és esküszöm azt hittem, hogy odahányom azt, amit addig megettem. Imádom Evet és Harryt is, a párosukat meg annál inkább, de istenem, ne reggeli közben csinálják!

Három körül indultunk el Los Angeles felé . (A fiúk legnagyobb dühére.)
A turné buszon hangosan üvöltött Pitbull és Kesha Timberje. És mindenki halál unott fejjel ült – vagy fetrengett, igazából teljesen mindegy – a turnébusz nappali féleségében. Amúgy a buszunk eszméletlen volt, nekem legalábbis nagyon tetszett. A bejárattól jobbra a sofőr kis kuckója volt – ott még soha nem voltam -. Szemben kb. egy méternyi magas beépített szekrény, ide pakoltuk be a bőrőndjeinket. Bal felőli helyzet kissé bonyolultabb volt. A bejárat felőli oldalon volt egy kb. 2 m²-nyi apró szoba, ahova egy WC és egy zuhanyzó volt beszorítva. A mosdó falánál 2 pult volt, mellettük pedig egy életmentő hűtőszekrény. Ezzel szemben egy asztal volt, amelyet nem használtunk.  Ja, bocs, de tele volt alsógatyával, pulcsival, melltartóval – mentségemre szóljon, hogy Lottie-é – néhány zoknival, és egy csomó pólóval. Ez afféle hely volt, hogyha nem volt kedvünk összehajtani valamit, akkor ide dobáltuk, és hát, ilyen sokszor előfordul a tinikkel és a tiniknek érző felnőttekkel is. Ez a rész – mosdótól az asztalig – kb. 2x5-ös területen fordult elő, a további 2x3-as területen 3 emeletes ágyak voltak, összesen 3 darab.
A megmaradt 2x4-es területen pedig mi fetrengtünk. Ezt neveztem én nappalinak, mert el volt helyezve egy kanapé egy TV-vel.
- Csináljunk már valamit? – nyögtem fel a pólóm ujját húzogatva.
- Mit? – nézett rám Louis és Zayn egyszerre.
- Gőzöm nincs, de nincs kedvem órákig itt fetrengeni – jelentettem ki.
- Társas? Mondjuk Cluedo? – vigyorodott el Zayn.
- Csak azt ne! Én ahhoz hülye vagyok! – jelentette ki Eve. Megjegyzését mindannyian hangos nevetéssel üdvözöltük.
- Majd leszel velem – húzta magához Harry.
- Nem, nekem sincs most hozzá kedvem – ásítottam – Túlságosan is álmos vagyok hozzá.
- Akkor találd ki te, hogy mit csináljunk – vágta rá Louis.
- Nézünk valami filmet? – csücsörítettem az ajkammal hosszasan gondolkozva.
- Ez nem rossz ötlet – helyeselt Liam.
- Akkor keresek valamit IMDb-n – döntöttem el elővéve a telefonom. Megkerestem a 250-es listát, és keresgélni kezdtem valami jó kis film után.
- Ti egymással smseztek, vagy mi? – sóhajtott Liam felváltva nézve Lottiera és Niallre.
- Nem – rázta a fejét Lottie.
- Legalább ő itt is van. Úgy látom Niall csak testben maradt itt velünk – sóhajtott Zayn.
- Mennyiben fogadunk, hogy Hope-pal beszél? – bökte meg Louis Zaynt.
- 10 font?
- Oké – ráztak kezet.
- Niall – kezdték el mindketten bökdösni.
- Mit szóltok az Eredethez? Tök régen láttam – vontam vállat. Viszont választ kaptam. – Vagy megnézhetnénk A diktátort is – gondolkoztam tovább. A választ most se kaptam fel. Niall viszont felkiáltott.
- Mi az már? Minek kell bökdösni?
- Hope cicának üzengetsz? – vigyorgott Louis.
- Ne nevezzétek így – vágta rá dühösen pirulva.
- Tudtam én! – vágta rá Louis – Jössz nekem 10 fonttal – vigyorgott Zaynre.
- Ti fogadtatok?!? – kerekedtek ki a szemei.
- Persze, szerinted kihagyok egyetlen olyan pillanatot is amikor elcsórhatom Zayn pénzét? – vigyorgott.
- TEEE…! – nézett összeszűkített szemekkel Zayn Louisra.
- Annyira… fúúú… igen vele beszélek – sóhajtott megadóan.
- Jó, akkor nézünk valami undorítóan nyálas filmet! – jelentettem ki, de még mindig mindenki Niallre figyelt. About Last Night. Jó, ez jó lesz... A távirányítóért nyúltam, és bekapcsoltam a filmet, majd rányomtam a pausere, amíg a többiek veszekedtek.
- Ha ilyen boldog vagy vele, akkor ne legyél már olyan tehetetlen, mint madár a szarban – sóhajtott fel Louis.
- Mire akarsz ezzel célozni? – húzta össze a szemöldökét.
- Arra, hogy hívd el, találkozzatok valahol, smárold le, aztán jöjjetek össze, és jöjjön ő is turnézni. Ennél több lány már úgy se lehet ezen a nyomorult buszon – vágta rá Liam.
- Kösz, mi is szeretünk titeket fiúk – vágtuk rá kórusban Perrie-vel és Eve-vel.
- Tudjátok, hogy nem úgy értettem – legyintett, mi meg elmosolyodtunk.
- Nem ilyen egyszerű ez… Ő Kanadában tanul egyetemen, nem ér rám, és… nekem is itt van a turné meg persze ti… - Niall kifogásait Harry szakította félbe.
- Na, nehogy már mi legyünk a hibásak! – vágta rá Harry.
- Na, hagyjuk ezt! Inkább álljunk neki a filmnek! – vágta rá Niall, én meg készségesen elindítottam. Mire néhány dühös pillantást kaptam, de aztán elkezdtek a filmre koncentrálni, és kitört a III. világháború.

17. Beköltözés a hotelbe

Jelentős kihagyás után... Mennyi volt 3 hét? 1 hónap? Szóval jelentős kihagyás után, itt a következő rész.
Elnézést a kihagyásért, de az ihletem ellovagolt Kukutyinba, még most se jött vissza igazán, ezért lett 'semmi nem történik' rész ez is...
Szóval sajnálom lányok...
Viszont dolgozom a 18. részen, és alakul valami, igyekszem azt hamarabb hozni.
Remélem tetszeni fog a rész :)
És utoljára, de nem utolsó sorban, sokkal inkább első sorban, nagyon-nagyon köszönöm a kommenteket, és a díjakat! 4 díjat kaptam, és hihetetlenül hálás vagyok érte!
Hamarosan válaszolok a kérdésekre, szóval, ha valakit érdekel lesz egy külön díj oldal, a szereplők melletti oldalban. :)
KÖSZÖNÖM!

Zayn hirtelen a kezemhez kapott és megszorította. Értetlenül néztem a remegő fiúra. Aztán megrándult a gép, és rájöttem mért van ilyen sokkos állapotban. Azonnal elszállt minden haragom, megszorítottam barna kezét. Zayn hunyorogva rám sandított, halványan elmosolyodott, de csak egy röpke pillanatra, mert a gép újra megrándult. Zayn pedig olyan szorosan fogta a kezem, hogy elfolyt belőle a vér.
Erősen koncentráltam, hogy ne szóljak be Zaynnek, mert az elzsibbadt kezem fájdalmas szúrásokat hozott magával. Pár percen belül a gép nem döcögött már, amiből arra tudtam következtetni, hogy elértük a megfelelő magasságot. Zayn viszont ugyanúgy összeszorított szemmel ült mellettem (és persze a kezemet is szorította).
- Zayn... minden oké. Épségben vagyunk - mosolyogtam rá. Hunyorogva nyitotta ki a szemét, majd felsóhajtott.
- Bocs - motyogta - Az Arctic Monkeys miatt is - tette hozzá, mire vigyorogva arcon pusziltam.
- Olyanok vagytok, mint egy pár - motyogta Louis. Akarva-akaratlanul elpirultam - Azt is hinném, hogy együtt vagytok, ha nem lenne Perrie - csóválta a fejét.
- Féltékenykedünk? Féltékenykedünk? - vigyorgott Zayn Louisra. Ekkor jött el az a pillanat, hogy az arcom vörösebb lett a pipacsnál is.
- Hé, ember ne felejtsd el, hogy van egy lány a világon, aki történetesen El... - Louis szava elakadt. Rásandítottam. Minthogyha nedves lenne a szeme.
- Bocs, haver - motyogta Zayn.
- Lemaradtam valamiről? - néztem felváltva a két fiúra.
- Louis... neked kell elmondanod, ha akarod - mondta Zayn szemkontaktust tartva Louisval. Továbbra is értetlenül bámultam a két fiúra.
- Eleanorral... nos, csúnyán összevesztünk tegnap... akkor azt mondta, hogy jobb, ha ezt befejezzük. Nem tudom, hogy még mindig így gondolja-e, mindenesetre aggaszt ezt a dolog.
- Tényleg?! - csillant fel a szemem. A reakció időm kb. egy pillanat volt - Sajnálom Louis - motyogtam. Felemeltem a kezem, meg akartam szorítani a kezét, éreztetni vele, hogy nincs egyedül... de nem tettem. Óvatosan visszahelyeztem az ülésre
- Hagyjuk... szóra sem érdemes - legyintett, aztán bedugta mindkét fülébe a fülest és lehunyta a szemét.
Felsóhajtottam.
- Mi az? - kérdezte Zayn.
- Csak sajnálom - motyogtam zavarban. Zayn elmosolyodott
- Hát én is. De ezt neki kell megoldania. Mi maximum erősíteni tudjuk.
- Sokan fognak még tőled idézni Malik - bólogattam nevetve. Zayn felnevetett. Ásítottam.
- Tessék - nyújtotta a füles egyik felét.
- Kösz - raktam be. Onnan halkan szólt Olly Murs Dear Darlin'-ja. Becsuktam a szemem. Az utolsó hang, amit hallottam Olly Mursé volt az egyik fülemen, a másikon pedig Lottieé.
- Imádom Debussyt - hallottam Lottie elfolyó, túlbuzgó hangját.
- Gemma - motyogta egy ismerős hang, majd egy ujj fúródott az oldalamba.
- Gemma - hallottam meg egy másik hangot, amelyiket azonnal felismertem. Louis hangja volt.
- Hm? - dörzsöltem meg a szemem ásítva.
- Megjöttünk - közölte Harry - Siess már csak mi vagyunk a gépen.
- Ó, a franc... akarom mondani ezt nem hiszem el - motyogtam és felálltam az ülésből. Totál elgémberedtek a lábaim, a fenekem pedig elzsibbadt. - Nem érzem a fenekem - motyogtam.
- Leellenőrizhetem - ajánlotta fel Niall vigyorogva.
- Ne merészeld Horan! - vágta rá Harry, mire egy erőltetett kacajt hallattam. Leszálltunk a repülőről.
Lottie, Hope és a testőrök már rég lejöttek a gépről. Ránk vártak a csomagjainkkal. Lottie és Hope vigyorogva beszélgettek. Láthatóan megkedvelték egymást.
Liam ahogy leértünk a gépről telefonált... Pillanatnyilag épp Sandyval, hogy mikor érnek ide.
Louis egy szót se szólva csoszogott leghátul, láthatóan amióta szóba került Eleanor olyan mintha savanyú citromba harapott volna.
Harry meg Niall beszélgettek mögöttünk Zaynnel.
Zayn a taxikat paktálta le, amik a szállodához vittek minket. Hope sóhajtott.
- Ideje indulnom. Sziasztok! - intett mindannyiinknak mosolyogva - Hívj majd Lottie! - kiabált a lánynak majd egy virágos bőrönddel el is indult.
- Oké - integetett Lottie.
- Szia Hope! - kiáltottuk kórusban. Hope még egyszer utoljára mosolyogva visszaintett.

*

A kiadós vacsoránk és a nagyszabású tusolásom - hajat is mostam - után az ágyon ülve gubbasztottam. Lottie épp a fürdőben foglalatoskodott. Ő is alváshoz készülődött. Én viszont akárhogyan is próbálkoztam nem sikerült. Így hát előkaptam a büszkeség és balítéletet. Épp hogy kicsaptam a könyvet Louis nyitott be a szobába.
- Kopogni nem tudunk? - sóhajtva csuktam be a könyvet.
- Izé, bocs - motyogta értetlenül - Lottie azt mondta, hogy még tusolsz, és rád vár, addig jöhetek - magyarázta még mindig világfájdalmas képpel. Mióta a gépen szóba került Eleanor, azóta ilyen feje van. Kicsit aggaszt a helyzet, hihetetlenül akarok segíteni rajta.
- Azóta váltottunk - mosolyodtam el - Nem ülsz le? - paskoltam meg az ágyam. Louis aprót bólintott, leült az ágyra. Fejét hátra a falnak döntötte, és a hajába túrt. Az első gondolatom az volt, hogy 'én isss én isss kérleeeek'
A második - az értelmesebbik - pedig, hogy beszélnie kell róla. Valahogyan rá kellene vezetnem a témára. Végül a legegyszerűbb formát választottam.
- Hogy vagy?
- Sehogy - vont vállat.
- Máshogy kérdezem... nagyon kivagy?
Felsóhajtott.
- Eléggé. Kikészített. Mi az, hogy 'bocs, már nem érzek többet irántad, mint barát'. 'Maradhatunk barátok azért?' - felidegesített. Újabb bizonyíték arra, hogy Ms. Szörnyeteg egy pancser ribanc.
- Hánynom kell! De most komolyan! Utálom, ha ilyen baromságokra fogják, a hülye ribancos senkit sem érdeklő francos hisztijüket! - eluralkodott rajtam a düh. Minden vágyam az volt, hogy felpofozhassam Eleanort. De úgy rendesen... vissza kézből.
Louis elvigyorodott. Szerintem a mai napom először. Elsőnek nem vettem észre, csak miután kicsit lecsillapodott a dühöm, és Louisra emeltem a tekintem.
- Mi az? - bukott ki belőlem a kérdés, kissé idegesen, az előzőek végett.
- Semmi... csak...
- Csak? - vontam fel a szemöldököm.
- Jól esik - vont vállat, aztán visszaszállt az arcára a világfájdalom.
- Jaj, ne vágj már ilyen képet! - sóhajtottam fel. Kissé hátrább dőltem az alkaromra támaszkodva, és kinyújtottam elgémberedett lábaim, amelyek így Louis ölébe kerültek. A fiú azonnal rá szegezte a tekintetét. Először elpirultam, aztán rájöttem, hogy ez végülis jó dolog. Magamba szurkoltam, hogy 'ez az, Louis, gondolkodj úgy, mint egy pasi' - Bocs, csak totál elzsibbadt - magyarázkodtam. Louis mély levegőt vett, aztán Lottie jött ki a fürdőből.
- Katasztrófa vagy te csaj - csóválta a fejét húgára nézve.
- Jó, lapozzuk át ezt a részt, és ugorjunk oda, hogy elmagyarázod mi lesz holnap - mondta unottan. Felnevettem, mire Louis dühösen nézett rám, Lottie pedig vigyorogva. Mosolyogva széttártam a karom, és újra felcsaptam a könyvet. A mondatok üresnek tűntek, hiszen igazábólnem is figyeltem rá. A fülemmel Lottiék beszélgetését fülleltem.
- Legyen - sóhajtott. Megfogta a lábam (ahol hozzám ért libabőrös lettem és kellemesen bizsergett a bőröm) és arrébb tette, hogy felállhasson. Lottiehoz sétált.
- A haditerv a következő: reggel tízkor már az arénába kell lennünk. Na, már most... két lehetőséged van: vagy jössz velünk, vagy elmentek valamerre Gemmával, ha van kedve. Az arénában tőlem aztán szabadon mászkálhatsz, csak ne tévedj el. Mindenesetre kilencre legyetek készen, mert megyünk együtt reggelizni. - folytatta - Ó, és most nem fogtok megtalálni, mert a fiúkkal elmegyünk kocsmázni. Megünnepeljük az amerikai turné kezdetét.
- Mi??! És mi mért nem mehetünk??! - akadt ki Lottie.
- Ez pasiparty - (itt felröhögtem) - és a pub ahova megyünk, nem neked való.
- Beárullak anyunak – erős késztetést éreztem, hogy felnevessek.
- Bocs, de 21 vagyok, azt teszek, amit akarok - vágta rá - Megígérem, hogy a következőn te is jöhetsz velünk. Így kóser? - húzta magához a húgát, aki nagyot bólintott.
- Köszönöm bátyus - fúrta a mellkasába a fejét. Fültől-fülig ért a szám. Louis megcsókolta Lottie feje búbját. Annyira aranyosak.
- Jó éjszakát! - mosolyodott el. Intett nekem is majd kilépett a szobából és becsapta maga után az ajtót.
- Gemma... - kezdett bele Lottie, de az ajtó nagy lendülettel kinyílt, Louis pedig beesdekelt rajta.
- Ne felejtsétek! Kilencre készen! - csapta be újból az ajtót.
Lottieval egymásra néztünk, és elnevettük magunkat.
- Mit akartál mondani amúgy? - szólaltam meg jó pár perc múlva, mikor már mindketten az ágyban feküdtünk, és csak az éjjeli lámpa halvány fénye világította meg arcunkat.
- ööö... izé, asszem' elfelejtettem - nevetett fel Lottie.
- Majd eszedbe jut - legyintettem - Lekapcsolhatom? - a válasz csak egy bólintás volt.
- Jó éjt - hallottam a hangját. Az arcát már nem láttam. Az egész szobára kellemes szürkeség borult.
- Jó éjt - suttogtam, majd a hátamra fordultam. Összekulcsoltam kezeimet a hasamon. Becsuktam a szemem, és hagytam, hogy elmerüljek az álmok világában. Kellemesen aludtam, egyszer ébredtem fel, amikor a fiúk hazaértek. Akkora zajt csaptak a hotelban, hogy szerintem két emelettel lejjebb is hallották. Csörömpölés (csirr-csörr), lábdobogás (bamm-bamm), esés (BUMM!) és teli torokból való éneklés (’DO YOU KNOW THE MUFFIN MAN, WHO LIVES IN DRURRY LANE?’) szürödött be a szobába. Lottie meg se rezdült rá, engem viszont olyannyira felkavart, hogy félórámba telt mire visszaaludtam - bár eléggé aggodalmasan.

Életjel

Úgy gondoltam, hogy nem ártana valamiféle életjelet adnom magamról...

Szóval, igen, lányok élek! hurrá (vagy nem)

Viszont azért nem hoztam eddig a részt, mert a hétvégén (szombaton) felvételiztem, és eddig arra készültem. Elég húzós egy két hetem volt, de TÚLÉLTEM! Túl estem rajta, és nem is lett olyan rossz. Bár a megoldókulcsot még nem néztem meg, mert nem akartam feldühíteni magam ("basszus, hogy nem tudtam, ez olyan egyszerű volt! hülye,hülye,hülye").
És ha végeztem a felvételivel, akkor mért nem hozok most részt? Ez egyszerű.
1. Tanulnivaló ugyanúgy van. Sajnos az iskolám is létezik még (ezzel arra akarok utalni, hogy kémián ne robbantottuk fel) és sajnos még nincs hawaii, hiába mondtam, hogy 2.félévtől le van fosva minden, a lelkiismeretem nem engedi lefosni.
2. NINCS IHLETEM! Komolyan elszaladt, elmenekült, nem tudom mi baja van velem, én ápoltam. Lehet az a baja, hogy túlságosan. Gőzöm nincs, de mindegy.

A lényeg a lényeg... Sajnálom lányok, de a türelmeteket kell kérnem. Nagyon-nagyon igyekszek összedobni valamit. Reménykedjetek abban, hogy felébredek az éjszaka közepén és vissza szalad hozzám nagy lelkesen.

Addig is sok locsolót! :D

16. Indulás Amerikába

 Gyerekek, 

hoztam részt, de én azt mondom, 

hogy borzalmas lett, és nagyon rövid...
De az én drága barátnőm, azt mondta,

hogy de tegyem fel (hosszas könyörgés után) rábólintottam.

Bocsánat, hogy ilyen résszel jövök,

cserébe a héten hozom az új részt, hátha ezzel kicsit felpumpálom a dolgokat :D

ÉS AMI NAGYON FONTOS: ÚRISTEN LÁNYOK KÖSZÖNÖM! NAGYON-NAGYON SOK KOMMENTET KAPTAM AZ UTÓBBI IDŐBEN, MÁRMINT ENNYIT MÉG NEM KAPTAM, ÉS NAGYON NAGY AZ OLDALMEGJELENÍTÉSEK SZÁMA NAPONTA IS (túl léptük a 200-t) ÚGYHOGY NAGYON KÖSZÖNÖM.Ezek nem túl nagy számok, de attól függ mihez mérjük. Én hihetetlen hálás vagyok érte.

Az esti záró koncert elképesztően jól sikerült. A srácok elképesztőek voltak, hozták szokásos formájukat, és természetesen én is kaptam egy üvegnyi vizet. Na, jó, ezt leírom, mert nagy sztori.
Szóval a fiúk a koncertjük vége felé voltak már, Niall - elképesztő - szólóját halljuk a Midnight Memoriesból, mikor Liam ráöntött Zaynre egy üveg vizet. Itt kezdődött el a 'locsoljuk meg egymást, mert azt akarjuk, hogy nagy répáink legyenek, és minket kicsit se érdekel, hogy húsvét már elmúlt' játékuk. Liam akkorát esett, hogy mindenki azt nézte rendben van-e. Mikor a mikrofonjából meghallottuk nevetését, szerintem mindenki szívéről kő esett le, és ugyanolyan szabadsággal röhögtünk fel, mint Liam. Persze, ezek után Niall futni kezdett és eltaknyolt Liam lábában. Nos, Niallért már kevésbé izgultunk, ott csak mindenki hangosan röhögni kezdett, Harry meg azt kiabálta, hogy "LÁTÁTOK??? LÁTÁTOK???"
Annyit röhögtem, hogy Eve vállára támaszkodva, fogtam fájó hasam. Hiába fájt, nem tudtam abbahagyni a nevetést. Azt nem láttam, hogy mikor, de Niall biztos feltápászkodott valamikor, mert a következő pillanatba már a hideg vizet éreztem a nyakamba ömleni. Ijedten ugrottam fel Evevel együtt. Semelyikünk nem számított arra, hogy mi is kapunk egy üveg vizet.
- NIALL JAMES HORAN!! - kiabáltunk egyszerre, mire Niall nevetve futni kezdett. Futhat is, mert 2 másodperc és kinyírom.
Úgy döntöttem, hogy csak azért se  hagyom. Utána eredtem a színpadra. Megjelenésemet csodálkozó arcok kísérték, mire nem bírtam, elröhögtem magam. Szeretném Josh reakciója volt a legvicesebb. Egyszerűen eldobta a dobverőjét, ami Zayn fejére esett. Zayn emiatt Joshra támadt, aki így hátraesett a székkel együtt.
Niall gyorsan futott, de a színpad kicsi volt ahhoz, hogy tovább fusson, ekkor ráugrottam Niallre, pontosítva valahogy a nyakába kerültem, és akkorát estünk, mint még soha. Abban a pillanatban azt hittem, hogy eltört a gerincem, mert a földre esve nagy roppanást hallottam. Mindenki odafutott hozzánk.
- Jól vagytok? - kérdezte azonnal Zayn. Harry kedves bátyként szakadt a röhögéstől... Tényleg Harry, én is szeretlek, sőt...
- Azt hiszem, többet nem húzok ujjat Gemmával - motyogta Niall, és arrébb tette a lábamat, majd hasra fordult.
- Jól teszed - vágtam rá.
- Jól vagy Gemma? - nyújtotta a kezét Liam, amit szívesen elfogadtam, és felhúzott.
- Aha, de szerintem eltörtem a gerincem - motyogtam.
- Fel tudsz állni, ami jó jel - mosolygott rám Louis.
- Hé, nekem kiment a térdem, kit érdekel Gemma háta?! - hisztizett Niall, mire mindenki ijedten sietett hozzá. Természetesen megbizonyosodtunk róla, hogy a barommal is és a térdével is minden oké.
Ja, szóval ez volt tegnap. Ezek után még énekeltek 5-6 éneket, majd lejöttek a színpadról és az öltözőben aludtak, amíg ki nem tessékeltek minket az arénából.
Ezek után úgy döntöttünk, mindenki Harrynél alszik, ami annyit jelentett, hogy hazaértünk, egy ideig veszekedtem Niallel a kanapén, végül rájöttünk, hogy nem fogjuk tudni kitolni egymást, és közöltük egymással, hogy nem megyünk el innen. Mire egymásra kiabáltunk, hogy "de te most elmész!", mire kaptunk 5 párnát az arcunkba, ami annyit jelzett, hogy ők aludnának. Ezek után befogtuk a szánk, és egymáson aludtunk el. Harry meg Eve a fotelbe fetrengtek egymáson. Aranyosak voltak. Harry átkarolta a lány derekát. A lábaik összegabalyodtak, Hazz vagy százszor a hajába puszilt, és hallottam, ahogy a "jó éjszakát" helyett azt suttogták egymásnak, hogy "szeretlek". Mire Liam felnyögött.
- Csak teljen már el ez az 5 nap.
A többiek a barna szőnyegen fetrengtek. Még Louis feküdt a fotelben egy ideig, de az neki túl kényelmetlennek bizonyult, így végül ő is a földre került.
A reggel... na, az borzalom volt. Biztosan lekéssük Lottie gépének érkezését, ha nincs ott Eve. És külön emelem kalapom, amiért sikeresen felébresztett mindannyiunkat.
Szóval sietve rohantunk Lottiehoz a reptérre. Természetesen sehol nem találtuk a leszáguldó 60.000 ember közül. Louis folyamatosan hívogatta, de nem érte el, és szétizgulta az agyát.
- Ne aggódj Louis - néztem rá. Minden oké vele - igyekeztem meggyőző lenni, de én is aggódtam. Louis bólogatott, de én láttam, hogy kicsit remeg a keze. 10 perc nem találás után úgy döntöttünk csapatokra bomlunk. Harry-Eve, Niall-Liam, Zayn-Gemma-Louis.
Már indultunk volna, mikor Zayn megpillantotta a női wcből kifele jövet egy szinte fehér hajú lány kíséretében.
- OTT VAN! - kiáltott Zayn.
- Hol? - kiabált Louis is és 180 fokos fordulatot vett és megpillantotta húgát. - Lottie Tomlinson! - kiabált. Lottie érdeklődve nézett bátyjára teljes lelki nyugalommal. Azt hittem, hogy felröhögök. Borzalmas helyzet volt, Louis szinte szétrobbant a dühtől, Lottie meg tök nyugodtan vigyorgott. Hányszor élhették ezt meg? - Csupán csak 500-szor hívtalak! Hol a telefonod?
- A bőröndömben, bocsi Louis - húzta el a száját, aztán tovább is lépett a témán, mire Louis tátott szájjal bámult húgára. Ő viszont ezt vagy nem észlelte, vagy leszarta - Srácok, ő itt Hope, Amerikába készül, egy repülőn utazunk, mellesleg majdnem egymás mellett, úgyhogy gondoltam jó lenne megismerni egymást - vigyorgott Lottie. Gyorsan haverkodik…
- Szia, Gemma vagyok - nyújtottam a kezem. Hope halványan elmosolyodott, és megrázta a kezem - Hope Sky - ezek után vagy 10 perc azzal telt el, hogy mindenki bemutatkozott neki, aztán a csaj a végén benyögte, hogy amúgy a srácokat ismeri, mert a húga a fiúk rajongói, csak Louist meg Liamet gyakran keveri, szóval bocsássanak meg. Ez a tíz perc viszont bőven elég volt ahhoz, hogy elfelejtsük a gépünk 5 perc múlva indul.  Így 7 idétlen ember futott a felszálló pálya felé azt kiabálva, hogy ’várjanak meg!’. Jaj, és azt nem is említettem, hogy utánunk még 4 testőr is futott, akik a rajongókat állítgatták félre. Papparazzik nem voltak, ilyenkor mindig eltűntetik őket... gőzöm nincs, hogyan, de megoldják.
Végülis elértük a gépet. A középső sorba volt helyünk és a következőképp foglaltunk helyet:
1.sor: Lottie, Louis, Én, Zayn (amúgy sokat harcoltam azért, hogy Louis mellé kerüljek)
2.sor: Niall, Liam, Eve, Harry
és a 2 sor között jobbrább és balrább a szélén voltak még kétszemélyes helyek. Balrább ült két testőr egy sorban, és még egy testőr Hope-pal  együtt. Eleinte kicsit sajnáltam Hope-ot, de aztán kellemes beszélgetésbe elegyedett Lottieval, szóval elvesztette a sajnálatom.
Mondanám, hogy én is Zaynnel, de akkor hazudnák.
Csak mert, hogy mi a kellemes beszélgetés helyett, azon veszekedtünk, hogy én vagy ő rakjunk be zenét. Ide-oda rángattuk az MP3 lejátszót - ami amúgy Eve tulajdona, de ő elmerült Harry szájába, szóval nem sok szüksége van a lejátszóra -.
- De a DJ Gemma jobban  hangzik a DJ Maliknál - érveltem.
- Ez nem igaz. És te szar zenéket teszel be - érvelt Zayn is.
- A szarokat!
- De igen!
- Az Arctic Monkeys az - Zayn kijelentésére eltátottam a számat.
- CSESZD MEG MALIK! - vágtam rá, és Zayn ölébe dobtam az MP3 lejátszót, és Louis felé fordultam, aki még mindig fortyogott. Zayn közbe fulladozott a röhögéstől…
- Nyugi már Lou – mosolyogtam rá.
- Ez a csaj a halálom lesz – mutatott Lottiera, mire felröhögtem. – Ne röhögj már Gemm – lökte meg a vállam, mire elmosolyodtam.
- Megígértem, hogy vigyázni fogok rá, igaz? Nem lesz ilyen többet, ne aggódj már ezen – mosolyogtam rá, mire visszamosolygott. -  Van fülesed? – kérdeztem azonnal, amint láttam, hogy megnyugodott. Louis felnevetett.
- Van – vette ki a zsebéből, és felém nyújtotta. – De az egyik felét kérem – vigyorgott.
- Oké – bólogattam nevetve.