Életjel

Úgy gondoltam, hogy nem ártana valamiféle életjelet adnom magamról...

Szóval, igen, lányok élek! hurrá (vagy nem)

Viszont azért nem hoztam eddig a részt, mert a hétvégén (szombaton) felvételiztem, és eddig arra készültem. Elég húzós egy két hetem volt, de TÚLÉLTEM! Túl estem rajta, és nem is lett olyan rossz. Bár a megoldókulcsot még nem néztem meg, mert nem akartam feldühíteni magam ("basszus, hogy nem tudtam, ez olyan egyszerű volt! hülye,hülye,hülye").
És ha végeztem a felvételivel, akkor mért nem hozok most részt? Ez egyszerű.
1. Tanulnivaló ugyanúgy van. Sajnos az iskolám is létezik még (ezzel arra akarok utalni, hogy kémián ne robbantottuk fel) és sajnos még nincs hawaii, hiába mondtam, hogy 2.félévtől le van fosva minden, a lelkiismeretem nem engedi lefosni.
2. NINCS IHLETEM! Komolyan elszaladt, elmenekült, nem tudom mi baja van velem, én ápoltam. Lehet az a baja, hogy túlságosan. Gőzöm nincs, de mindegy.

A lényeg a lényeg... Sajnálom lányok, de a türelmeteket kell kérnem. Nagyon-nagyon igyekszek összedobni valamit. Reménykedjetek abban, hogy felébredek az éjszaka közepén és vissza szalad hozzám nagy lelkesen.

Addig is sok locsolót! :D

16. Indulás Amerikába

 Gyerekek, 

hoztam részt, de én azt mondom, 

hogy borzalmas lett, és nagyon rövid...
De az én drága barátnőm, azt mondta,

hogy de tegyem fel (hosszas könyörgés után) rábólintottam.

Bocsánat, hogy ilyen résszel jövök,

cserébe a héten hozom az új részt, hátha ezzel kicsit felpumpálom a dolgokat :D

ÉS AMI NAGYON FONTOS: ÚRISTEN LÁNYOK KÖSZÖNÖM! NAGYON-NAGYON SOK KOMMENTET KAPTAM AZ UTÓBBI IDŐBEN, MÁRMINT ENNYIT MÉG NEM KAPTAM, ÉS NAGYON NAGY AZ OLDALMEGJELENÍTÉSEK SZÁMA NAPONTA IS (túl léptük a 200-t) ÚGYHOGY NAGYON KÖSZÖNÖM.Ezek nem túl nagy számok, de attól függ mihez mérjük. Én hihetetlen hálás vagyok érte.

Az esti záró koncert elképesztően jól sikerült. A srácok elképesztőek voltak, hozták szokásos formájukat, és természetesen én is kaptam egy üvegnyi vizet. Na, jó, ezt leírom, mert nagy sztori.
Szóval a fiúk a koncertjük vége felé voltak már, Niall - elképesztő - szólóját halljuk a Midnight Memoriesból, mikor Liam ráöntött Zaynre egy üveg vizet. Itt kezdődött el a 'locsoljuk meg egymást, mert azt akarjuk, hogy nagy répáink legyenek, és minket kicsit se érdekel, hogy húsvét már elmúlt' játékuk. Liam akkorát esett, hogy mindenki azt nézte rendben van-e. Mikor a mikrofonjából meghallottuk nevetését, szerintem mindenki szívéről kő esett le, és ugyanolyan szabadsággal röhögtünk fel, mint Liam. Persze, ezek után Niall futni kezdett és eltaknyolt Liam lábában. Nos, Niallért már kevésbé izgultunk, ott csak mindenki hangosan röhögni kezdett, Harry meg azt kiabálta, hogy "LÁTÁTOK??? LÁTÁTOK???"
Annyit röhögtem, hogy Eve vállára támaszkodva, fogtam fájó hasam. Hiába fájt, nem tudtam abbahagyni a nevetést. Azt nem láttam, hogy mikor, de Niall biztos feltápászkodott valamikor, mert a következő pillanatba már a hideg vizet éreztem a nyakamba ömleni. Ijedten ugrottam fel Evevel együtt. Semelyikünk nem számított arra, hogy mi is kapunk egy üveg vizet.
- NIALL JAMES HORAN!! - kiabáltunk egyszerre, mire Niall nevetve futni kezdett. Futhat is, mert 2 másodperc és kinyírom.
Úgy döntöttem, hogy csak azért se  hagyom. Utána eredtem a színpadra. Megjelenésemet csodálkozó arcok kísérték, mire nem bírtam, elröhögtem magam. Szeretném Josh reakciója volt a legvicesebb. Egyszerűen eldobta a dobverőjét, ami Zayn fejére esett. Zayn emiatt Joshra támadt, aki így hátraesett a székkel együtt.
Niall gyorsan futott, de a színpad kicsi volt ahhoz, hogy tovább fusson, ekkor ráugrottam Niallre, pontosítva valahogy a nyakába kerültem, és akkorát estünk, mint még soha. Abban a pillanatban azt hittem, hogy eltört a gerincem, mert a földre esve nagy roppanást hallottam. Mindenki odafutott hozzánk.
- Jól vagytok? - kérdezte azonnal Zayn. Harry kedves bátyként szakadt a röhögéstől... Tényleg Harry, én is szeretlek, sőt...
- Azt hiszem, többet nem húzok ujjat Gemmával - motyogta Niall, és arrébb tette a lábamat, majd hasra fordult.
- Jól teszed - vágtam rá.
- Jól vagy Gemma? - nyújtotta a kezét Liam, amit szívesen elfogadtam, és felhúzott.
- Aha, de szerintem eltörtem a gerincem - motyogtam.
- Fel tudsz állni, ami jó jel - mosolygott rám Louis.
- Hé, nekem kiment a térdem, kit érdekel Gemma háta?! - hisztizett Niall, mire mindenki ijedten sietett hozzá. Természetesen megbizonyosodtunk róla, hogy a barommal is és a térdével is minden oké.
Ja, szóval ez volt tegnap. Ezek után még énekeltek 5-6 éneket, majd lejöttek a színpadról és az öltözőben aludtak, amíg ki nem tessékeltek minket az arénából.
Ezek után úgy döntöttünk, mindenki Harrynél alszik, ami annyit jelentett, hogy hazaértünk, egy ideig veszekedtem Niallel a kanapén, végül rájöttünk, hogy nem fogjuk tudni kitolni egymást, és közöltük egymással, hogy nem megyünk el innen. Mire egymásra kiabáltunk, hogy "de te most elmész!", mire kaptunk 5 párnát az arcunkba, ami annyit jelzett, hogy ők aludnának. Ezek után befogtuk a szánk, és egymáson aludtunk el. Harry meg Eve a fotelbe fetrengtek egymáson. Aranyosak voltak. Harry átkarolta a lány derekát. A lábaik összegabalyodtak, Hazz vagy százszor a hajába puszilt, és hallottam, ahogy a "jó éjszakát" helyett azt suttogták egymásnak, hogy "szeretlek". Mire Liam felnyögött.
- Csak teljen már el ez az 5 nap.
A többiek a barna szőnyegen fetrengtek. Még Louis feküdt a fotelben egy ideig, de az neki túl kényelmetlennek bizonyult, így végül ő is a földre került.
A reggel... na, az borzalom volt. Biztosan lekéssük Lottie gépének érkezését, ha nincs ott Eve. És külön emelem kalapom, amiért sikeresen felébresztett mindannyiunkat.
Szóval sietve rohantunk Lottiehoz a reptérre. Természetesen sehol nem találtuk a leszáguldó 60.000 ember közül. Louis folyamatosan hívogatta, de nem érte el, és szétizgulta az agyát.
- Ne aggódj Louis - néztem rá. Minden oké vele - igyekeztem meggyőző lenni, de én is aggódtam. Louis bólogatott, de én láttam, hogy kicsit remeg a keze. 10 perc nem találás után úgy döntöttünk csapatokra bomlunk. Harry-Eve, Niall-Liam, Zayn-Gemma-Louis.
Már indultunk volna, mikor Zayn megpillantotta a női wcből kifele jövet egy szinte fehér hajú lány kíséretében.
- OTT VAN! - kiáltott Zayn.
- Hol? - kiabált Louis is és 180 fokos fordulatot vett és megpillantotta húgát. - Lottie Tomlinson! - kiabált. Lottie érdeklődve nézett bátyjára teljes lelki nyugalommal. Azt hittem, hogy felröhögök. Borzalmas helyzet volt, Louis szinte szétrobbant a dühtől, Lottie meg tök nyugodtan vigyorgott. Hányszor élhették ezt meg? - Csupán csak 500-szor hívtalak! Hol a telefonod?
- A bőröndömben, bocsi Louis - húzta el a száját, aztán tovább is lépett a témán, mire Louis tátott szájjal bámult húgára. Ő viszont ezt vagy nem észlelte, vagy leszarta - Srácok, ő itt Hope, Amerikába készül, egy repülőn utazunk, mellesleg majdnem egymás mellett, úgyhogy gondoltam jó lenne megismerni egymást - vigyorgott Lottie. Gyorsan haverkodik…
- Szia, Gemma vagyok - nyújtottam a kezem. Hope halványan elmosolyodott, és megrázta a kezem - Hope Sky - ezek után vagy 10 perc azzal telt el, hogy mindenki bemutatkozott neki, aztán a csaj a végén benyögte, hogy amúgy a srácokat ismeri, mert a húga a fiúk rajongói, csak Louist meg Liamet gyakran keveri, szóval bocsássanak meg. Ez a tíz perc viszont bőven elég volt ahhoz, hogy elfelejtsük a gépünk 5 perc múlva indul.  Így 7 idétlen ember futott a felszálló pálya felé azt kiabálva, hogy ’várjanak meg!’. Jaj, és azt nem is említettem, hogy utánunk még 4 testőr is futott, akik a rajongókat állítgatták félre. Papparazzik nem voltak, ilyenkor mindig eltűntetik őket... gőzöm nincs, hogyan, de megoldják.
Végülis elértük a gépet. A középső sorba volt helyünk és a következőképp foglaltunk helyet:
1.sor: Lottie, Louis, Én, Zayn (amúgy sokat harcoltam azért, hogy Louis mellé kerüljek)
2.sor: Niall, Liam, Eve, Harry
és a 2 sor között jobbrább és balrább a szélén voltak még kétszemélyes helyek. Balrább ült két testőr egy sorban, és még egy testőr Hope-pal  együtt. Eleinte kicsit sajnáltam Hope-ot, de aztán kellemes beszélgetésbe elegyedett Lottieval, szóval elvesztette a sajnálatom.
Mondanám, hogy én is Zaynnel, de akkor hazudnák.
Csak mert, hogy mi a kellemes beszélgetés helyett, azon veszekedtünk, hogy én vagy ő rakjunk be zenét. Ide-oda rángattuk az MP3 lejátszót - ami amúgy Eve tulajdona, de ő elmerült Harry szájába, szóval nem sok szüksége van a lejátszóra -.
- De a DJ Gemma jobban  hangzik a DJ Maliknál - érveltem.
- Ez nem igaz. És te szar zenéket teszel be - érvelt Zayn is.
- A szarokat!
- De igen!
- Az Arctic Monkeys az - Zayn kijelentésére eltátottam a számat.
- CSESZD MEG MALIK! - vágtam rá, és Zayn ölébe dobtam az MP3 lejátszót, és Louis felé fordultam, aki még mindig fortyogott. Zayn közbe fulladozott a röhögéstől…
- Nyugi már Lou – mosolyogtam rá.
- Ez a csaj a halálom lesz – mutatott Lottiera, mire felröhögtem. – Ne röhögj már Gemm – lökte meg a vállam, mire elmosolyodtam.
- Megígértem, hogy vigyázni fogok rá, igaz? Nem lesz ilyen többet, ne aggódj már ezen – mosolyogtam rá, mire visszamosolygott. -  Van fülesed? – kérdeztem azonnal, amint láttam, hogy megnyugodott. Louis felnevetett.
- Van – vette ki a zsebéből, és felém nyújtotta. – De az egyik felét kérem – vigyorgott.
- Oké – bólogattam nevetve.

15. Kajakirálynő és Kacsaharcos

 Sziasztok! 

Meghoztam az új részt! Látjátok milyen gyors voltam? :DD
Rengeteg komi jött 1 NAP ALATT! Én meg csak néztem, hogy 'wow'.
Szóval nagyon köszönöm a kommenteket, ez egy Lemma rész lett, remélem tetszeni fog, és sokak otthon fangirlingelnek Lemma miatt :DD #itiswillbetrue
u.i.: Ha van kedvetek komizni - legyen :D - akkor a rész alatt tudtok! :P
Van oldalt - ha még nincs akkor majd lesz - egy szavazás. Szavazzatok!

Halkan csoszogtam Louis mellett, és igyekeztem nem elveszni vagy eltűnni. Odafigyelni mi merre van.
- Hogy van a macska? - vigyorgott Louis. Nem bírtam ki, felnevettem. - Most mi az? - mosolygott.
- Semmi - csóváltam a fejem nevetve - Anyu Pippinek nevezte el. Ne kérdezd miért, gőzöm nincs. – csóváltam a fejem.
- Anyukádnak érdekes fantáziája van - vont vállat mosolyogva.
- Sajnos, ezzel nem tudok vitázni - nevettem fel. Ezután zavart csendben sétáltunk tovább, aztán megcsörrent a telefonja.
- Szia szívem - vette fel mosolyogva. A szívem összeszorult. Legszívesebben kitéptem volna azt a nyomorult telefont a kezéből. Ennek a boszorkánynak mindent el kell rontania? - Nem, most nem érek rá. - csóválta a fejét. Nem ér rá?! Azt mondta, hogy nem ér rá! Nem ér rá, mert velem van! - Gemmával vadászunk kaja után - AZT MONDTA, HOGY VELEM! - Tudom, igyekszünk. Oké. Mit kérsz? Rendben. Csók - tette el a telefonját. - Elnek is kéne venni majd Skittlest - nézett rám mosolyogva, mire csak bólintottam. Az agyam még mindig valami beszédtémán kattogott. - Min agyalsz ennyire? - mosolygott.
- Nem tudom mit egyek - vágtam rá azt ami elsőnek eszembe jutott. Kicsit gázos lenne, ha azt mondanám, hogy azon agyalok, hogy miről beszéljünk, mert nagyon kedvellek, mármint szeretlek, és szeretném ha te is szeretnél… Brrr.
- Ajánlom a hamburgert. Itt nagyon finom - vigyorgott.
- Én is azon gondolkoztam - helyeseltem
- Hallod - nézett rám Louis komolyan, mire kíváncsian fordultam felé - visszaszaladt a karácsonyfás nadrágod? - kérdezte halál komoly fejjel, igyekeztem ugyanolyan komoly fejet vágni. De majdnem elnevettem magam.
- Nem, úgy tűnik tényleg elhagyott - húztam el a szám - Mi van a kiskacsás alsóddal? - az ajkamba haraptam, hogy ne röhögjek fel, de amint Louis nevetni kezdett, rám is rám jött a nevetés.
- A kiskacsás alsómat 12 évesen kidobtam a kukába, miután az osztálytársaim Kacsaharcosnak csúfoltak miatta - bólogatott vigyorogva.
- Kacsaharcos? - vontam fel a szemöldököm vigyorogva - Kacsaharcos?! Kacsaharcos! Te jó világ, mostantól így foglak hívni - jelentettem ki nevetve.
Louis felnevetett.
- Ne már
- Most mért?! Ez tök nagy! Kacsaharcos!
A fejét csóválta.
- Oké, de akkor neked is kell valami gáz becenév - jelentette ki.
- ójaj - csóváltam a fejem aztán a büféhez értünk - Két kólát meg egy hatalmas hamburgert. Steakkel, mert nem eszek csirkehúst, dupla adag sült krumplit. Ó, és ne rakjon bele túl sok salátát - néztem fel a táskámból. A pénztárcámat kerestem - Viszont a paradicsomból jöhet, azt imádom - vettem ki.
- Elnézést kisasszony, de nem veszünk fel magánrendelést.
- De. Most vesznek. Iparkodjon. Ja, és a steaket ne szurkálják, elmegy tőle a szaftja és rágós lesz, nem túl finom - ráztam a fejem.
- De... Kisasszony... mi...
- Nem érdekel - ráztam a fejem - Csinálja, amit mondtam, éhen halok.
- De mi nem veszünk fel magánrendelést - csóválta a fejét.
- Azért dolgozik, hogy legyen pénze, nem?! - vontam fel a szemöldököm. Az öreg férfi hatalmas szakállal bólogatott. - Kell a pénzem vagy nem?
- Kell - vágta rá bólogatva.
- Akkor csinálja, amit mondtam - vontam a vállat, az öreg férfi felsóhajtott és neki állt a hamburgeremnek. Végre.
Louis leesett állal nézett rám.
- Most mi az? - néztem rá.
- A turnén te rendelsz kaját - jelentette ki, mire felnevettem - Kajakirálynőnek foglak becézni - vigyorodott el.
- Kajakirálynő?! Komolyan?! Ennél gázabb nem lehetne? - nevettem fel
- A Kacsaharcossal egy ranglétrán van - vont vállat. Mosolyogva csóváltam a fejem.
- Egy barom vagy - jelentettem ki.
- Kösz, ez igazán hízelgő - bólogatott - Kajakirálynő - tette hozzá széles vigyorral az arcán.
- Kacsaharcos... te csak fogd be a csőröd!
- Majonéz, ketchup, mustár vagy barbecue? - hajolt ki az öreg férfi.
- Mind a négy - vágtam rá, oda se nézve.
- Barbecue szósz meg mustár? Érdekes egy hamburger lesz - fintorgott.
- Magának nem tök mindegy? – fordultam az ürge felé hevesen, mire hátrébb húzódott és folytatta a hamburgert. Annyira még se hülye ez az ember - Na, mi kell Eleanornak? – fordultam vissza.
- 2 zacskó skittles tökéletes lesz - vette le a kirakatból vagy honnan.
- Ez lesz az ebédje?
- Ja, nem, ő már evett, csak elég édesszájú - vont vállat.
- Hát, sok mindent kinézek Eleanorból, de azt, hogy édesszájú... na, ezt nem - csóváltam a fejem hitetlenül. Hogy van ilyen alakja, ha megeszik 2 zacskó skittlest naponta? Wow. Mákos egy lány…
Louis felnevetett.
- Alapjáraton keveset eszik - vonogatta a vállát.
- Ez elég... Egészségtelen - húzogattam a számát. Aztán Louis telefonja újra csörrent. Sóhajtva nézett a képernyőre - Ki az? – kérdeztem meg azonnal. Hű. Lehet nem kellett volna…
- Lottie - sóhajtott - Akar jönni Amerikába. Szerintem még holnap reggel indulás előtt is ezzel fog zaklatni.
- Mért nem engeded, hogy jöjjön? - vontam fel a szemöldököm kíváncsian.
- Mert még kicsi.
- Kicsi?! - húztam fel a szemöldököm, karba tettem a kezem - Ez a legeslegeslegeslegeslegnagyobb hülyeség, amit eddigi életemben hallottam - jelentettem ki
- Mert? - nézett rám érdeklődve
- Te nem voltál kicsi az xfaktorhoz? - vontam fel a szemöldököm
- Én akkor már 18 voltam. Az egészen más. És csak Londonba mentem.
- Ja, kb. 6.000.000 ember közé - bólogattam - És Lottie is már 16. Az egyáltalán nem kicsi
- Lehet de  féltem - sóhajtott fel
- Mégis mitől?
- Mindentől. Nagy a hajtás, a sürgés, a forgás, rengeteg ember... - félbeszakítottam
- Rengeteg testőr - bólogattam, Louis újra sóhajtott - Hadd jöjjön, figyelj, majd vigyázok rá - mosolyogtam - Ha akar jönni, jöjjön. Ez afféle 'ki nem hagyhatom' lehetőség - vigyorogtam. Úgy éreztem ezt a vitát megnyertem.
- Szóval vigyáznál rá?
- Aha, naná - bólogattam. Louis elővette a telefonját és a füléhez tartva arrébb sétált. Hajrá Lottie! - Hogy áll a hamburgerem? - néztem a hapsira.
- 2 perc - kezdte el összeállítani, mire felsóhajtottam, és türelmetlenül vártam. Alig vártam, hogy ehessek. Ujjaimmal a pultot - vagy, hogy hívják a bódéból kilógó szart - kopogtattam. Aztán a szememmel Louist kerestem. Vigyorogva telefonált Lottieval. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy a turné idejére lesz egy kishúgom. Belegondoltam, hogy talán, az idő elteltével eljutunk odáig, hogy tényleg a kishúgom lesz Louis feleségeként. Feleség. Wow. Fura belegondolni, hogy egyszer az is leszek. A napom abból  fog telni, hogy takarítok, meg a gyerekeimre vigyázok... a bizsergés újra mellkason csapott. Vagy ezt nem így szokták kifejezni? Tök mindegy, a lényeg, hogy a mellkasomat újra elöntötte az ismerős bizsergés. A mellkasomhoz nyúltam, a bizsergés egy pillanatra elállt, és a nyakláncomhoz értem. Vártam, hogy a G betűt megérintsem, de nem G betű esett a kezembe, hanem egy J. Mire kétségbeesett arccal néztem a nyakláncomra. G.
- Kész a hamburgere - tolta elém az ürge, mire zavarodottan megköszöntem, kifizettem a skittlest és elindultam visszafele. Mi volt ez az előbb? Tényleg J betűs nyakláncot markoltam meg. Ez biztos. G meg a J még csak nem is hasonlítanak. Kezdek megőrülni vagy mi? De miért pont J? J... miért J? Sokkal logikusabb lett volna, hogyha L betűt markolok. Akkor betudhatnám annak, hogy annyira szerelmes vagyok, hogy pszichiátriára kell mennem, mert beleőrültem.
- Hé, Gemma, állj már meg, a francba is! - kiabált Louis.
Megálltam, Louis pedig utolért.
- Hm? - néztem rá és halványan elmosolyodtam.
- Itt kiabálok neked, hogy várj már meg. Min agyaltál ennyire?
- Semmin - csóváltam a fejem
- Gemma - nézett rám mosolyogva, mire megráztam a fejem. - Komolyan, Gemma. Látom, hogy valami nincs rendben - állt meg, mire én is megálltam. Most erre mit mondjak? Hogy igen, basszus tényleg nincs semmi se rendben, mert szétcseszted az egész ... életem azzal, hogy megjelentél, és legszívesebben az arcodba vágnám ezt a hamburgert, és alig várom, hogy eltűnj, mert 3 éve nem nevettem úgy igazán, szóval menj a ... szóval oda, és ne gyere vissza, mert így is totálisan elcsesztél.
E helyett a gyönyörű monológ helyett, annyit válaszoltam
- Nem akarok róla beszélni - Louis beleegyezően bólintott, aztán arcon puszilt, mire nekem kikerekedtek a szemeim, az arcom égni kezdett, és igyekeztem NEM Louisra nézni.
- Lottie kérte, hogy ezt adjam át mindenféleképpen - mosolygott. Felnevettem. Nem túl őszintén, de tudtam, hogy el kell vonnom a figyelmét a paradicsom vörös fejemről.
- Mond meg neki, hogy én is puszilom - nevettem. Louis bólintott.
- Te szoktál sikítani, amikor boldog vagy?
- Előfordul - vontam meg a vállam. Sokkal inkább múlt időbe kellett volna tenni ezt a két mondatot.
- És miért?
- Nem tudom, valahogy jól esik - vonok vállat - ez olyasmi, mint mikor ideges vagy és csapkodsz. Kiengeded magadból - mosolygok - mert már túl boldog vagy ahhoz, hogy magadba tartsd. Szerinted mért üvöltenek az emberek szex közben? - kezdtem el enni a hamburgerem. Hiszitek vagy sem komolyan vigyorogtam, tetszett a magyarázatom.
- Ebbe még így nem gondoltam bele - nézett rám elgondolkozva.
- Én se - vontam vállát nevetve - Egyszerűen csak beugrott. - Louis felnevetett.
- Amúgy a kólákat elfelejtetted - mutatta a kezében tartott kólákat.
- Oké, üljük le, így lehetetlen enni - jelentettem ki és a földre vágtam magam. Louis nevetni kezdett.
- Ez egy jó ötlet, de csúszunk ki a falhoz, mert ott ahol te vagy az emberek járkálnának – kerülgettek ki minket az emberek. Nem éppen vigyorogva néztek ránk.
- Ó,  ez igaz - motyogtam aztán a faltövébe ültünk. Lábamat kinyújtottam, a hamburgert ettem, a kólát meg a térdeim közé helyeztem, nehogy kiborítsák. Louis is így cselekedett, csak ő az egyik zacskó skittlest zabálta. - Szóval jön Lottie is? - mosolyogtam Louisra.
- Aha. Megbeszéltem vele, hogy csak Amerika, mert annyira szeretne jönni, és, hogy egyedül sehova nem mehet, ... - sorolta a dolgokat, amikkel igyekezett megvédeni kishúgát. Akarva akaratlanul vigyor szökött a számra. Jó volt belegondolni, hogy van egy öcsém, aki ugyanígy védelmez - Most mit vigyorogsz?
- Semmit - nevettem
- Észrevetted, hogy minden kérdésemre 'semmi'-vel válaszolsz?
- Ez nem igaz - vágtam rá, újabbat harapva a hamburgeremből. Nagyon finom amúgy, de ha Louisval vagyok, akkor nem a hamburger izét fogom elemezni. - Most se semmivel válaszoltam
- Mert nem olyan kérdést tettem fel - nevetett
- Szóval, nem minden kérdésedre - csóváltam a fejem. Mostanra kezdem felfogni, hogy én tényleg Louisval beszélgetek most kettesben. Anyu szavai visszhangozni kezdtek a fejembe: "Annyira próbálod titkolni, hogy nem csak a szerelmed, hanem magadat is elzárod előle. Ez itt a baj"
Ne zárd el magad tőle. Ne zárd el magad tőle. Ne zárd el magad tőle.
- Akkor azt mondom, hogy minden olyan kérdésemre válaszolsz semmivel - legyintett - Miért?
- Csak mert - vágtam rá zavartan.
- Látod a csak mert az egyenlő a semmivel - bólogatott. Felnevettem.
- Hagyj már - bokszoltam a vállába.
- Wow, Gemma te gyúrsz? - nyomogatta meg a felkarom a muszklim keresve, ami amúgy nincs. És ennyi volt. 3 év után boldogan röhögtem. Louis miatt. Talán mégse kell elmennie... khmm... oda.
És talán elég, ha a barátja leszek, hiszen már így is boldoggá tesz.

14. Te jó világ, de hiányoztak

 Sziasztok!
Ez az a rész, amit az egyik olvasóm,

Krsiztina Baranyai, már olvasott,

hiszen a """"""""""nyereményjátékot""""""""""" ő nyerte :DD

Ő azt mondta, hogy neki tetszett a rész,

nagyon remélem, hogy nektek is fog.

Annyit viszont szeretnék mondani, hogy tudjátok,

hogyha eltűnök az miért van...
Szóval, ha eltűnök,

akkor azért mert ihlet hiányban szenvedek,

ugyanis pillanatnyilag úgy állok, hogy egyszer van, írok kb. 2-3 mondatot (jó esetben)

aztán az éjszaka közepén felkelek, és hajnalig írok.

Szóval gőzöm nincs mikor jön majd a következő rész, de igyekszem.
Addig meglephetnétek pár kommenttel :DDD

Addig is haldokoljatok:

U.i.: Sok puszi, 

ideje beleszeretni Patty Waltersbe :D

Másnap reggel anyu 7-kor keltett, 8-kor pedig már indultunk is.
Olyan volt, mintha éveket utaztam volna, pedig még aludtam is közben. Amint megláttam a London táblát, a telefonomért nyúltam, hogy felhívjam Harryt.
- Ne! Inkább legyél meglepetés - vigyorodott el - Alig pár perce beszéltem Paullal, míg aludtál. Ma is lesz koncertjük, úgyhogy meglepjük őket - olyan volt, mint akiről nem lehet levakarni a vigyort, és igazából én is így éreztem magamat.
- Rendben - raktam zsebre a mobilom vigyorogva - Awww - dőltem hátra, amint meghallottam a rádióban a Midnight Memoriest. Robin feljebb tekerte a hangerőt és anyuval teli torokból énekeltük. Kicsit... kicsit úgy éreztem magam, mintha egész lennék. Meg mintha megőrültem volna... de se baj
Negyedóra után az O2 Arénához értünk. Ma lesz az angliai turnéjuk zárása. Ami azt jelenti, hogy holnap reggel irány Amerika!
- Kiszállás - közölte vigyorogva Robin, kiszállt az autóból, mi pedig utána indultunk, mert a drágalátos nevelőapám beugrott a tömegbe. A rajongók már ilyenkor ott tömörültek!
-GEMMA! ANNE! - kiabálták. Sőt, néhány "Anya!" is hallatszodott, mire anyuval érdeklődve néztünk egymásra. Azért ez már sok...
- Mióta van ennyi testvérem?
- Csak haladj - vágta rá anyu nevetve.
- Ugye, nem csalsz meg? - kiabált hátra anyunak Robin vigyorgva.
- Soha - vágta rá azonnal nevetve de mégis komolyan.
- Azt akarjátok, hogy hányjak, ugye? - kiabáltam, mire újra felnevettek. Pár perc tolakodás után és néhány testőrrel való veszekedés után beértünk az arénába. Mindenki nagyban dolgozott, hogy tökéletes legyen az est.
Vigyorogva keresgéltem a fiúk öltözőjét, mert Robin leakadt a büfénél, anyu meg... őt nem tudom pontosan hol hagytam el, de ő mindig elszökik.
- ZAYN! - kiabáltam, ahogy megláttam legjobb barátom. Louisval deszkáztak. Te. Jó. Világ.
Értetlenül fordult körbe. Keresett.
- Gemma?
- Zayn! - kiabáltam, és futni kezdtem felé. Egyenesen ráugrottam. Bal lábával hátralépett, hogy megtartsa egyensúlyát. Lábaimmal átkaroltam derekát. Hihetetlenül hiányzott.
- Te lány! 1 éve nem láttalak! - húzott közelebb magához.
- Én se téged - vigyorogtam.
- Azért pornót nem szeretnék látni - takarta el Louis a szemét. Mindketten mérgesen néztünk felé. - Jól van na - vágta rá nevetve. Aztán leugrottam Zaynről. Ekkor esett le, hogy ruhában vagyok, nem éppen hosszú ruhában.  Végülis azzal nyugtattam meg magam, hogy nem nagy dolog, csak a lábaimat láthatta.
- Neked is szia Louis - bólogattam mosolyogva. Legszívesebben megöleltem volna, de nem mertem. Aztán, mintha a gondolataimban járt volna, megölelt.
- Hello Gemm - a szívem szinte kiugrott a helyéről. Ez normális? Hiszen csak megölelt. De még a levegőt is nehezebben vettem. Feszélyezve éreztem magam. Rettegtem attól, hogy észreveszi.
Nem tudtam hova tegyem a lábam, a karom, a fejem. Végülis karja alá nyúltam karommal, lábujjhegyre álltam, államat pedig a vállára tettem. Az utóbbi nem volt túl jó ötlet. Az illata az orromat nyaldosta. Legszívesebben a nyakába fúrtam volna a fejem, beszívtam volna illatát, megcsókoltam volna.
Nem tartott 2 másodpercnél tovább az ölelés, de hatszáz érzelem járta át a testem, az övét pedig maximum egy. Azért ez elég lelombozó.
Bent tartottam egy sóhajt.
- Hol vannak a többiek? - vigyorogtam. Nehéz volt vigyort erőltetni magamra.
- Kajálnak - vont vállat Zayn.
- Mi már ettünk - tette hozzá Louis
- Izé, aztán az öltözőbe mennek?
- Elméletileg
- Szuper, akkor meglepem őket - vigyorodtam el, és megakartam indulni, de Louis és Zayn egyszerre nyúltak a kezem után és visszahúztak. Megérintett. A. Kezével. Oké. Én. Azt. Hiszem. Meghaltam.
-  Várj már, egy kicsit. Hogyhogy itt vagy? - kérdezte Louis. Aha, ezek szerint Zayn nem mondta el a többieknek.
- Nem vettek fel - vontam meg a vállam - Szóval jöttem turnézni - nevettem fel.
- Oké. De hogyhogy? - ráncolta a homlokát Louis.
- Zara profibb - vonogattam a vállam.
- Nos, még soha nem örültem ennyire, annak, hogy valakinek nem jött össze az állása - húzott magához Zayn, mire felröhögtem.
- Egy barom vagy - vigyorogtam.
- Oh, Gemma , én is imádlak, nagyon köszönöm - vigyorgott le rám Zayn.
- Tudod, hogy én is
- Ez csak természetes - vigyorgott.
- Látod, Louis, nem csak barom, de szerény is - néztem Louisra vigyorogva
- Zavarba hozol - motyogta Zayn. Itt nem bírtam tovább, rám jött a röhögőgörcs.
- Ti aztán el tudtok szórakozni - ugrott a deszkájára Louis, és trükköket kezdett csinálni. Profi volt.
A következő pillanatban Harry nyerítését hallottam magam. Niall nagyban mesélt valamit, pontosabban üvöltött. Látni még nem láttam őket.
- Én nem vagyok itt - futottam be az öltözőjükbe.
- Gemma! - kiáltott fel Louise, amint meglátott és megölelt.
- Szia Lou - vigyorogva öleltem át a szépséget. Tom igazán szerencsés.
- Hát te?
- Jöttem turnézni. De a fiúk még nem tudnak róla, szóval meglepi vagyok - nevettem fel - Jöttek anyuék is a koncertre, de valahol elhagytam őket
- Anne könnyen és gyorsan eltűnik - vont vállat.
- Ezzel lehetetlen lenne vitázni - nevettem fel. Lux jelent meg a lábamnál.
- Emma! Emma!
- Hello gyönyörű - emeltem fel vigyorogva és puszit leheltem az arcára.
- Te? Itt?
- Én, itt - bólogattam nevetve. A következő pillanatban, kinyílt az ajtó és Liam meg Sophia lépett be rajta.
- Gemma? - kerekedett ki Liam szeme.
- Szia Liam - fordultam meg nevetve. Egy idő után elég viccesek ezek a reakciók. - Gemma Styles - nyújtottam a szabad kezem Sophia felé. Tudtam, hogy ki ő, de még nem találkoztunk személyesen.
- Sophia Smith - mosolygott.
- Harry tudja, hogy itt vagy?
- Egyelőre nem - vontam vállat - De ha ide tolja a seggét, rá fog jönni - nevettem fel, a következő pillanatba Harry jött be az ajtón egy sötétbarna hajú lány kezét szorongatva. Eve.
- Gemma! - vigyorgott Harry, elengedte a lány kezét, átfurakodott Sophia és Liam között, majd magához húzott. - Rég láttalak - vigyorgott tovább, mire felnevettem.
- Szia Harry
- Hally, Emma meghal én - próbált mondatot alkotni Lux.
- Mit mond? - fordultam Louise felé.
- Összenyomjátok - vette ki nevetve a kezemből.
- Ó, sajnálom Lux - nevettem fel.
- Gemma - nézett rám Harry és a lányhoz sétált - Szeretném bemutatni a barátnőmet, Evet.
- Gemma - nyújtottam a kezem.
- Eve Tate - vigyorgott.
- Ja, sokat hallottam rólad - nevettem fel. A lány elpirult, Harry meg meglegyintette a fejem. - Anyuék is itt vannak - néztem Harryre.
- Mármint Anne? - nézett ijedten a lány.
- Aha - bólogattam - Ne aggódj, nem lesz gáz - legyintettem.
-  Nem tudom, őszíntén szólva kételkedem benne - motyogta, mire halványan elmosolyodtam.
- Ha Harry szeret, mi is fogunk - vonogattam a vállam.
- Most, hogy ezt megbeszéltük - csapta össze a tenyerét Lou - gyertek ide, hadd csináljam meg a hajatok.
- Liam kezd! - vágta rá Harry Liamre mutatva.
- Nem Harry, veled kezdek, neked van a legtöbb hajad - csóválta a fejét
- Nem! - futott ki a szobából.
- Figyeljetek Luxra! - kiabálta Louise és Harry után futott.
- Anya - futott Louise után Lux. Lux után pedig én, mögöttem Eve, Sophia, Liam, majd csatlakozott Louis és Zayn - bár ők nem tudták miért futunk, ők csak jöttek mert mi futottunk, és gondolom nem akartak kimaradni belőle.
Amúgy Harryt végül Paul kapta el, és az öltözőjükbe szállította, majd a tükör előtti székbe gyömöszölte. Louise körülbelül 10 perc alatt kész lett volna a frizurájával, de Harry ficánkolt - mint a Ficánka a Kis Hableányból - így kb. 20 perc alatt lett kész. Ez idő alatt Louis kísért el a büféhez, mert a futás alatt rájöttem, hogy ma még nem ettem és éhezem.